Bár a méhszáj helyzetének változása is a termékenységi jelek közé tartozik, ezt sokan nem figyelik, különböző okok miatt. A méhszáj a méhnyaknak a hüvely felső végébe lógó része, kinézete leginkább egy fánkra hasonlít, pici nyílással a közepén. Ezt úgy tudjuk megvizsgálni, hogy naponta nagyjából ugyanabban az időben és ugyanabban a testhelyzetben (guggolva, fekve, stb) a hüvelybe nyúlva kitapintjuk.
1962-ben Dr Edward Keefe amerikai nőgyógyász írta le először, hogy a méhszáj tulajdonságai hogyan változnak a menstruációs ciklus során, és ő volt az, aki arra biztatta a nőket, hogy minden nap tapintsák ki saját maguknak, mert így megállapíthatják, hogy mikor vannak a termékeny időszakban és mikor nem.
Az történik, ugyanis, hogy a méh a terméketlen időszakban egy fordított körtéhez hasonlít, a méhszáj mélyebben belóg a hüvelybe, könnyebb elérni, keményebb és szárazabb tapintású, a nyílás pedig zárva van. A termékeny időszakban azonban a növekvő ösztrogénszint hatására a méh formája elkezd inkább almához hasonlítani, ezáltal a méhszáj feljebb húzódik a hüvelyen belül, puhábbá és nedvesebbé válik, a nyílás pedig kitágul rajta, kiengedve a méhnyakban termelődő nyákot, és beengedve a spermiumokat a megtermékenyítéshez. Ovulációkor fekszik a legmagasabban, akkor a legpuhább és a legnyitottabb, majd a sárgatest által kibocsátott progeszteron hatására hamar bezárul, megkeményedik és visszatér az alacsonyabb pozícióba a hüvelyben, mivel a méh ismét felveszi a körte alakot. (A forma változása nincs szépen ábrázolva a képen.)
Aki olvasta az előző bejegyzést, annak biztosan feltűnt, hogy a méhszáj helyzetének változásai szoros összhangban vannak azzal, amit a méhnyaknyák megfigyelésekor tapasztalhatunk, ezért mindkettő nagyon szépen megmutatja nekünk a termékeny időszakot a ciklus során, nagyjából szinkronban reagálnak az ösztrogénre és a progeszteronra is, és ez egy naponta vezetett ciklusgörbén elég látványosan ki tud rajzolódni. Ugyanezen okból azonban, mint már a bejegyzés elején említettem, nagyon sokan ezt a jelet nem figyelik és nem vezetik, a hőgörbe és a nyák elegendő ahhoz, hogy lássuk, hogy éppen hol tartunk a ciklusunkban, a méhszáj megfigyelése gyakorlatilag csak igazolja azt, amit a nyák alapján már megállapítottunk.
Az is előfordulhat, hogy valaki meg szeretné figyelni a méhnyak változásait, de valamilyen okból kifolyólag nem éri el azt a hüvelyben, bármelyik szakaszában is jár a ciklusnak, ettől nem kell megijedni, ez teljesen normális. Ilyenkor a méhnyaknyákra kell hagyatkozni a termékeny időszak meghatározásában.
Annak tud kifejezetten hasznos lenni a méhszáj megfigyelése, aki nem biztos abban, hogy jól értelmezte a méhnyaknyákot, vagy alapból valami probléma van a nyáktermelésével, ilyen is lehetséges, ebben az esetben a nyák helyett a mészáj és a hőgörbe alapján lehet behatárolni a termékeny időszakot.
Ezzel a végére értünk a termékenységi jeleknek, van ugyan egy negyedik “jel” is még ezek mellé, de az nem megfigyelés, csak számolás és adatok összevetése, a tanfolyamon azt is részletesen ismertetem, de itt nem érdemes rá bejegyzést vesztegetni.
Remélem, ma is tanultatok valami érdekeset, de azt tudnotok kell, hogy ahhoz, hogy ciklusgörbét tudjatok vezetni és megfelelően tudjátok alkalmazni a Termékenységtudat módszert, bármi legyen is vele a célotok, ahhoz a cikkek elolvasása nem elegendő, részt kell venni egy képzett oktató által tartott tanfolyamon! Itt, a blogon csak általánossában beszélek a dolgokról, maga a módszer ennél azért jóval többről szól!
Holnapra egy könnyedebb témát tartogatok, úgy gondolom, hogy aki eddig velem volt, az már eleget tud ahhoz, hogy helyén kezelje majd az elhangzó információkat. 😉
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése