Abból indulunk ki, hogy az orvosok 28 napos ciklussal és 14. napi ovulációval számolnak (vagy ha rendszeresen hosszabb a ciklus akkor 14 napos luteális fázissal), nem ismerik (?) a méhnyaknyákot, és nem szívesen járnak utána dolgoknak. Most lássuk, hogy ez a hozzáállás a részükről (tisztelet a kivételnek!) milyen veszélyekkel járhat és hogyan lehet ezeket kivédeni tudatossággal:
1. "Folyás": Talán a leggyakrabban előforduló eset (én is számtalanszor tapasztalatam, és mások is mesélték) az, amikor a termékeny időszakban mész el nőgyógyászhoz, az orvos közli veled, hogy "Sajnos van egy kis folyása", és már írja is fel a gombaölő kúpot. Ez vagy azért történik, mert nincs tisztában a méhnyaknyák létezésével és szerepével és hüvelyi fertőzés jelének véli, vagy pedig biztos, ami biztos alapon felírja a gyógyszert, mert úgy gondolja, úgyse tudnád megmondani, hogy ez méhnyaknyák vagy fertőzés miatti váladék, és ezért inkább meg se kérdezi.
Mit lehet tenni? Megpróbálkozhatsz egy "Igen, épp termékeny vagyok" megjegyzéssel a diagnózis után, ha veszi a lapot, akkor jó. Ha figyelmen kívül hagyja amit mondtál és felírja a gyógyszert, akkor pedig szépen megköszönöd, de nyilván nem váltod ki, mert pontosan tudod, hogy egyáltalán nincs szükséged rá.
2. Vérvétel a 21. napon: Ez szintén a 28-14-es ciklus elvén alapul. Minden hormonnak megvan az optimális vizsgálati ideje a cikluson belül, a legtöbbet a ciklus első néhány napjában nézik, ezzel nincs is gond, mert az elég egyértelműen megállapítható, hogy mikor kezdődik egy ciklus. A gond azzal van, amikor a 21.napon hívnak be progeszteronszint ellenőrzésre. A progeszteron az ovuláció után a 7. nap környékén éri el a legmagasabb szintet, utána, megtermékenyítés híján, elkezd csökkeni. Azt viszont már tudjuk, hogy az ovuláció csak ritkán történik meg pont a 14. napon, tehát a 21.napi (14+7) vérvétel pont ennyire ritkán fog hiteles eredményt adni, ami viszont felesleges hormonkezelésekhez vezethet.
Mit lehet tenni? A ciklusgörbében az alaptesthő pontosan megmutatja, hogy mikor történt meg az ovuláció, utána ugrik fel a magasabb tartományba, ezáltal azt is meg lehet állapítani, hogy mikor van az ovuláció utáni 7.nap, mikor kell elmenni a vérvételre. Így mindig reális eredményt fogunk kapni.
3. A fogantatás időpontjának megállapítása: Ez talán az egyik legveszélyesebb eset, ami előfordulhat, mert nem csak rád, hanem a benned növekvő embrióra is hatással van. Amikor megtörténik a megtermékenyítés, majd pozitív lesz a teszt és elmész az orvoshoz a legelső vizsgálatra, akkor megkérdezi, hogy mikor volt az utolsó menstruációd. Ehhez hozzáad 14-et (az ovuláció vélt időpontja), és ez alapján nézi, hogy rendben fejlődik-e a kicsi. De mi van akkor, ha neked épp késett az ovud valami miatt, és mondjuk a 21.napon volt? Akkor az orvos megállapítja, hogy a magzat nem fejlődik megfelelően és vagy valami gyógyszeres kezelést ír elő, vagy művi terhességmegszakítást javasol, mert gond van a babával, valószínűleg úgyis elhalna. Pedig valójában csak egy héttel elszámolta az életkorát.
Mit lehet tenni? Ha rendesen vezetsz ciklusgörbét, akkor ajánlatos még a babavállalás előtt kideríteni, hogy az orvosod hisz-e neked az ovulációd időpontjával kapcsolatban. Ha igen, akkor jól jártál, nyugodtan megmondhatod az első vizsgálatkor, hogy mikor fogant a baba, és az alapján fog számolni. Ha nem hisz neked, akkor a legegyszerűbb dolog, amit tehetsz, hogy a megtermékenyítéssel végződött ovuláció napjától visszaszámolsz 14-et, és azt mondod, hogy akkor volt az utolsó menstruációd. (Egy barátnőm pont ezt csinálta, nem is volt semmi gond.) Ellenőrizni úgysem tudja, de így legalább, mivel 14.napi ovulációval számol, nem fog tévedni a magzati kort illetően.
4. "Nem jön a baba? Szedj hormont!": Ezt sajnos saját magamon tapasztaltam, mikor sok eredménytelen próbálkozás után elmentünk orvoshoz, mert nem akart megfoganni a baba, hogy megtudjuk, mi a teendő ilyenkor. Az orvos annyit kérdezett, hogy hány hónapja próbálkozunk, és van-e valami egyéb panaszom, majd felírt hormon tablettát, hogy az majd megoldja a problémát, csak szedjem az előírás szerint, jönni fog a gyerek. Ám akkor én már ismertem a Termékenységtudat módszert, és a ciklusgörbémből tisztán láttam, hogy az ég világon semmi baj nincs a hormonjaimmal és minden hónapban rendesen ovulálok, tehát teljesen felesleges gyógyszert szedni, hogy megjavítsuk azt, ami nincs elromolva.
Mit lehet tenni? Megint csak azt tudom mondani, hogy meg kell próbálni finoman rávezetni az orvost, hogy te pontosan tudod, mi történik a szervezetedben és mikor. Ha nem hallgat rád, akkor esetleg orvost kell cserélni. Természetesen nem szedtem be a tablettákat, amiket felírt, mert nem volt rá szükség. (Mellesleg rögtön utána meg is fogant a babánk, mintegy bizonyítékként, hogy nem kell hozzá semmilyen külső segítség.)
5. Terhesség alatti vérzésre progeszteron: Ismét saját tapasztalat sajnos, hogy amikor megfogant az első babánk és pecsételő vérzést tapasztaltam az ötödik hét vége felé, felhívtuk az orvost, hogy baj van, mire ő rögtön azt mondta, hogy menjünk be a klinikára, ad progeszteron injekciót, attól majd elmúlik. Teljesen ledöbbentem, hogy meg sem próbálja kideríteni a vérzés okát, semmi vizsgálat, megint rögtön a mesterséges hormon. Mint utólag kiderült, a vérzés oka az volt, hogy méhen kívül ágyazódott be a megtermékenyített petesejt, tehát a progeszteron nem csak hogy nem segített volna semmit, de valószínűleg még rontott is volna a helyzeten, már leírtam az előző bejegyzésekben, hogy milyen veszélyekkel jár a méhen kívüli terhesség, és miért nagyon fontos a korai diagnózis.
Mit lehet tenni? Ilyen esetben azt tudjuk tenni, hogy azonnal felkeresünk egy másik orvost, aki nem vakon kezel, hanem kivizsgál előtte, mi is rögtön bementünk inkább a közeli kórházba, ott rendesen a végére jártak a dolgoknak, mielőtt a mesterséges hormonokhoz nyúltak volna, és így nem is végződött tragédiával a történet.
Ezzel az egésszel én nem bírálni, vagy elítélni akarom az orvosokat, hiszen hatalmas szakmai tudással rendelkeznek, egyszer már én is a kezükbe adtam az életem, de ők sem mindentudóak, nem tévedhetetlenek, általánosítanak, átlagolnak, mert nincs idejük és kapacitásuk mindenkire egyenként odafigyelni, ami viszont a fentebb látott veszélyeket idézheti elő. Segítsünk nekik, és főleg magunknak(!) azzal, hogy naponta 2 percet rászánunk a ciklusgörbe-vezetésre, és ezáltal elkerüljük a téves diagnózisokat és a felesleges kezeléseket, végül is mi vagyunk a "szenvedő" alanyok, nem az orvos!
Osszátok meg a tapasztalataitokat a témával kapcsolatban, vagy kérdezzetek, a megjegyzés rovat a rendelkezésetekre áll! És mégegyszer, vigyázzunk magunkra! 😉
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése