REPRODUKTÍV TÖRTÉNELEM - A willendorfi Vénusztól a 19.századig

Most kicsit utazunk az időben, és ebben a sorozatban megnézzük, hogy hogyan vélekedtek a termékenységről különböző népek különböző korokban, és hogy mikor kezdődtek a nagy anatómiai felfedezések, amik aztán vagy bizonyították, vagy cáfolták őseink elméleteit. Ezeknek a bejegyzésnek bizonyos részeit kéretik kellő iróniával kezelni! 😉

Amikor a Földön az emberek még nagyon kis létszámú csoportokban éltek, nagyon messze egymástól, akkor a termékenység a legnagyobb misztériumnak számított, de a leletekből arra következtethetünk, hogy a kövérséget vonták párhuzamba a termékenységgel. Gondoljunk csak az Kr.e. 40,000-35,000 körülről származó schelklingeni Vénuszra, vagy Kr.e. 24,000-ből a willendorfi Vénuszra. Ennél többet azonban ezekből az időkből nem tudunk.

Schelklingeni Vénusz

Willendorfi Vénusz

A legkorábbi írásos emlék a családtervezéssel kapcsolatban az ókori Egyiptomból származik. A KAHUN papirusztekercs Kr.e. 1900-ban már tartalmazott formulákat a fogantatás elkerülésére és elősegítésére. A Kr.e. 1552-ből származó EBERS papirusztekercsben pedig már a fogantatás megtörténtének letesztelésére és a szoptatásra vonatkozólag is találunk tanácsokat, vagy hogy hogyan állapítsuk meg a még meg nem született gyermek nemét. A fogamzásgátlásra is praktikus megoldást kínál: ecettel vagy citromlével átitatott tamponnal kell a hüvely savas pH-ját fenntartani, ami ugye megöli a spermiumokat.

Kahun

Ebers

Indiában Kr.e. 1000 és 500 között a hindu gyógyászati oktatás részletes leírást adott arról, hogy mi a legoptimálisabb időszak a fogantatásra: a menstruációs vérzés vége után 12 napon belül; valamint arra is, hogy hogyan válasszuk meg a gyermekünk nemét: ha fiút szeretnénk, akkor a páros számú ciklusnapokra (4,6,8,10,12) tervezzünk szexuális együttlétet, ha pedig lányt, akkor a páratlanokra (5,7,9,11).

Az ókori Izraelben a nőknek elő volt írva, hogy a menstruációs vérzés vége után 7 napig tartózkodjanak a szexuális aktustól, így tudnak utána azonnal teherbe esni. Ez a nők nagy részénél működött, de arra nem jöttek rá, hogy akinek rövid ciklusai vannak, az így soha nem fog sikerrel járni. A két terhesség közti idő meghosszabbítására pedig a 2-3 éven át tartó intenzív szoptatást javasolták. Ezek a gyakorlatok még ma is megfigyelhetőek a zsidó nők körében.

A görögök és a rómaiak semmi újat nem adtak hozzá az egyiptomiak, indiaiak és izraeliek felfedezéseihez, sőt, inkább visszafele tettek egy lépést. Egy filózófiai iskola Arisztotelésznek (Kr.e. 384-322) tulajdonítja az úgynevezett Egy mag elméletet, miszerint ahhoz, hogy gyermek szülessen, egyetlen férfi magra van szükség, a nő csak a megfelelő közeget biztosítja a méhében a kifejlődő magzatnak. Később Galenusz (i.sz. 129-216), aki római uralkodóknak és gladiátoroknak volt az orvosa, ezt megcáfolva megalkotta a Két mag elméletet arra a megfigyelésére alapozva, hogy a gyermek az anyai ágra (is) hasonlít.

Arisztotelész

Századokon keresztül az a tévhit volt elterjedve, hogy az ovuláció egyenlő a menstruációval, vagy szoros összefüggésben áll vele, ezért a legtermékenyebb időszak a ciklusban maga a vérzés, a többi nap mind terméketlen. Ebben az elméletben még a 19. század elején is hittek.

A reneszánsz időszakában megkezdődtek a nagy anatómiai felfedezések, leginkább Michelangelo, Leonardo da Vinci és Raphael emberboncolás-kísérleteinek és ezáltal élethű ábrázolásainak köszönhetően. Különösen da Vinci rajzai keltették fel az érdeklődést az emberi anatómia iránt, ami a keringés és a női szaporító szervrendszer (petevezeték: Fallopio 1561; sárgatest: Coiter 1573 és de Graaf 1672) felfedezéséhez vezetett.

Leonardo da Vinci - Női test

A következő nagy lépcsőfok a mikroszkóp tökéletesítése volt 1677-ben (Leuwenhoek), innentől nem volt megállás. 1765-ben jöttek rá (von Haller), hogy a sárgatest a megrepedt tüszőből alakul ki, 1843-ban írták le először (Barry) a spermiumok útját a hüvelytől a petevezetékig, 1897-ben fedezték fel (Beard) a sárgatest szerepét a várandósságnál, az emberi petesejt első részletes ismertetésére pedig 1928-ban került sor (Allen).

A 20.századról és a Termékenységtudat módszer kialakulásáról majd egy külön bejegyzésben számolok be. Ha még nem tettétek meg, akkor iratkozzatok fel az e-mail címetekkel, hogy értesítést kapjatok az új bejegyzésekről, nem fogok minden héten naponta írni, most az eleje azért ilyen sűrű, mert túl sok dolog van, amit megosztanék veletek, remélem, azért nem bánjátok nagyon! 😉