A második angyalunk

   Napra pontosan egy évvel az első pozitív terhességi tesztem után megint megjelent a második csík. A legtöbb embert, aki gyereket szeretne, ez határtalan boldogsággal töltené el, izgatottan várná a fejleményeket. Velem nem így volt.

   Az a hónap már alapból szorongással telt, mert az utolsó menstruációm is napra pontosan ugyanakkor jött meg, mint a méhen kívüli esetében. Kicsit lazábbra is vettük a dolgokat, mert tartottam attól, hogy mi van, ha megint nem jó helyen ágyazódik be a petesejt, így is már csak egy petevezetékem maradt, azt nem veszíthetem el. Nem azt mondom, hogy nem voltunk együtt, csak nem koncentráltunk annyira az időzítésre, úgy voltam vele, hogy kivételesen nem bánnám, ha most épp nem jönne össze a baba. De összejött.

   Rengeteg pozitív és negatív érzelemmel viaskodtam a két csíkot látva a teszten. Még mindig élénken élt bennem, ami egy évvel azelőtt történt, és rettegtem attól, hogy ez újra megtörténhet. Nem vártam, azonnal elmentem orvoshoz, mert a lehető leghamarabb ki akartam deríteni, hogy mi a helyzet. Persze túl korai volt a vizsgálat, hiszen még alig léptem be az ötödik hétbe, ilyenkor még semmi nem látszik az ultrahangon. A doki elküldött vérvételre, azt mondta, hogy ha már 1500 fölött van a HCG hormon szintje, akkor menjek csak vissza ultrahangra, addigra elég nagy lesz az embrió, hogy lássuk.

   Szerencsére nem kellett sokat várni, a második laboreredmény után mehettem is a vizsgálatra, de az a néhány nap félelemmel, aggódással, szorongással telt, néha teljesen magamba zuhantam, nem hittem, hogy ennek a várandósságnak jobb vége lesz, mint az előzőnek.

   Az ultrahangos vizsgálat azonban pozitív hírekkel szolgált, a megtermékenyített petesejt átjutott a petevezetéken, és a méhfalba ágyazódott be, ahogy kell. Most már megnyugodhattam, bár még beletelt jópár órába, mire felfogtam az egészet, utána fordult csak a rettegés határtalan boldogságba. De ez nem tarthatott sokáig.

   Az ötödik hét végén elkezdődött a pecsételő vérzés. Ultrahangra legközelebb csak a 7. héten kellett mennem, amikor már szívhangot is néznek. Sejtettem, hogy valami nincs rendben, hiszen a vérzés várandósság alatt nem jelent jót, de azt már tudtam, hogy legalább most nem méhen kívüli terhességről van szó (ami életveszélyes lenne). Hittem abban, hogy csak az történik velünk, aminek történnie kell, nyilván mindennek megvan az oka, ezért nem rohantam dokihoz progeszteronért, hanem vártam. Vártam, hogy mi lesz ebből.

   A pecsételés nem múlt el, sőt néha vérzésbe fordult át egy-egy napra. Újra meg újra elvégeztem a terhességi tesztet, de még mindig határozottan pozitívat mutatott. Kivártam az ultrahang napját, akkor mondtam csak az orvosnak, hogy mi a helyzet. Megvizsgált, mondta, hogy látja a magzatot a méhemben, már fél centiméter nagy. Kétszer is bekapcsolta a hangszórót, de nem hallottunk semmit, majd egy idő után már az is nyilvánvaló lett, hogy a baba egyáltalán meg se mozdul. Nem mondta meg rögtön, miután felöltöztem, át kellett mennem egy külön irodába, de én akkor már tudtam. A kisbabám nem élt. 

   Három választási lehetőségem volt: egy rövid beavatkozás során eltávolítják (küret), injekcióval hajtják el, vagy megvárjuk, hogy a szervezetem önállóan megszabaduljon tőle. A férjemmel összhangban a harmadik variáció mellett döntöttem. Addigra, talán a Termékenységtudatnak köszönhetően, olyan magabiztosságra és a testem iránti bizalomra tettem szert, hogy eszem ágában sem volt hagyni, hogy bárhogyan is beavatkozzanak a természet rendjébe. Biztos voltam benne, hogy a szervezetem majd gondoskodik az elhalt magzatról, nem kell neki semmilyen segítség. És így is lett.

   Húsz nap folyamatos pecsételés után a 8. hétben beindult a vetélés. Egy hónapos határidőt kaptam arra, hogy ez magától megoldódjon, két hetente HCG ellenőrzéssel, a végén ultrahanggal, de nem kellett annyit várni. Egy hétig tartott a vérzés, néha iszonyatos görcsökkel tarkítva, utána még hét nap pecsételés, de erőt adott a tudat, hogy a szervezetem nagyon jól tudja, hogy mit csinál, pontosan úgy működik, ahogy kell.

   Az egy hónap leteltével visszamentem ultrahangra és egy utolsó vérvételre. A HCG szintem már egyáltalán nem utalt várandósságra (néha beletelik 1-2 hétbe vetélés vagy műtét után, mire visszacsökken a normális értékre), az ultrahang pedig kimutatta, hogy minden szépen kiürült a méhemből, nincs semmi probléma. (Ha lett volna visszamaradt szövet, akkor azt művi úton el kellett volna távolítani.)

   Ezt a veszteséget valahogy sokkal nyugodtabban kezeltem, magabiztos voltam a döntéseimben és tudtam, hogy ennek valószínűleg így kellett lennie, de persze ettől még pokolian fájt, hogy elment egy újabb baba, és hátrahagyta a kínzó "Miért..?"-eket.

   Mindenki másképp dolgozza fel érzelmileg ezeket a dolgokat, nekem környezetváltozás, kikapcsolódás, sok elfoglaltság kellett. A méhen kívüli után elutaztunk kettesben egy hosszú hétvégére, a vetélés után hazajöttem egy időre, hogy a családommal és a barátaimmal legyek. A férjem elrakta emlékbe az összes pozitív tesztet mindkét évből és azzal az ötlettel pörgeti magát (engem inkább idegesít), hogy ezek után, ha megint összejön a baba, akkor tuti hármasikreink lesznek.

   Mindezt azért osztom meg veletek, hogy halljatok róla, tanuljatok belőle, talán hasznotokra válik. Nyilván nem azt mondom, hogy mindenkinek ugyanígy kell csinálni. Én hiszem, hogy mi a számunkra legjobb döntéseket hoztuk, de ez csak a mi történetünk, mindenkinek megvan a sajátja. A következő bejegyzés ehhez kapcsolódva a vetélésről fog szólni.

REPRODUKTÍV TÖRTÉNELEM - 19-20. század: A naptár- és hőmérséklet módszerek

   Az előző történelmi bejegyzést ott hagytuk abba, hogy a mikroszkóp segítségével milyen felfedezések születtek a 20. századig bezárólag. Most nézzük meg, hogy a Termékenységtudat (szimptotermális) módszer kialakulásához vezető út honnan indul és kiknek a nevéhez fűződik.
   Ehhez először egy kis fogalmi tisztázásra van szükség. Gyűjtőnéven termékenységtudat módszereknek hívjuk azokat a gyakorlatokat, amik bármilyen termékenységi jel napi megfigyelésén alapulnak, ezáltal próbálják meg behatárolni a menstruációs ciklus során a termékeny és terméketlen időszakokat, és ezt az információt használják tudatosan babatervezésre vagy fogamzásgátlásra - több-kevesebb sikerrel (majd meglátjuk, hogy miért). 

   1910-ben Bouin és Ancel megállapította, hogy a sárgatest (corpus luteum) közvetlenül az ovuláció után jön létre, 12-14 nappal a következő menstruáció előtt. A japán Ogino, aki meddő pároknak próbált segíteni, ezt az információt használta fel a sárgatest, a méhnyálkahártya vastagsága és a termékenység összefüggéseit taglaló tanulmányában (1924), de csak 1932-re tudott kidolgozni egy módszert a termékeny időszak behatárolására.
   Tőle függetlenül, de vele egyidőben Herrmann Knaus osztrák nőgyógyász is kutatásokat folytatott a témában, meg is jelent egy könyve, amiben összefoglalta megfigyelései eredményeit. Knaus elmélete szerint ha a legrövidebb ciklus hosszából elveszünk 17-et, akkor megkapjuk az első termékeny napot, a leghosszabb ciklus mínusz 13 pedig az utolsó termékeny napot mutatja meg. Ha rendelkezésre áll pontos adat az előző 12 ciklus hosszáról, akkor ezzel a módszerrel ki lehet számolni, hogy mikor van a termékeny időszak.
  Ogino a fogantatás elérésében próbált segíteni, Knaus az elkerülésében, de mindketten úgy gondolták, hogy a sárgatest mindig 14 napig él. Kidolgozott gyakorlatuk Ogino-Knaus Módszer, vagy Számításos Naptár Módszer néven vált ismertté. A gond csak az volt, hogy az egyéni termékenységi minták helyett átlagolásra és általánosításra alapoztak, ezáltal nagyon magas volt a nemkívánt terhességek száma, és ez rossz fényt vetett a többi természetes módszerre is.

Az Ogino-Knaus Módszer számításai

   A Naptár Módszerrel párhuzamosan alakult ki a Hőmérséklet Módszer. 1868-ban Dr W. Squires volt az, aki először megfigyelte, hogy a menstruációs ciklus során az alaptesthő egy kétfázisos görbét ad ki, a ciklus első felében alacsonyabb, a másodikban magasabb tartományban mozog. 1904-ben Van der Velde kimondta, hogy a hőugrás a ciklus közepe táján szoros összefüggésben áll az ovulációval, majd 1928-ban arra is rájött, hogy a magas hőmérsékletért a tüszőből kialakuló sárgatest által termelt progeszteron hormon a felelős. 1945-ben Dr Mary Barton megállapította, hogy a hőugrás utáni 3-4. napon a védekezés nélküli szexuális együttlét nem eredményez megtermékenyítést.
   Európában és Amerikában is publikáltak a kutatók szabályokat a hőgörbe fogamzásgátlásra való használatára. Az angliai Dr John Marshall 1963-ban kiadott könyve számos kutatási eredményt és hatékonysági rátát foglal össze az Alaptesthő Módszer tudatos családtervezésre való használatával kapcsolatban.
   Az Alaptesthő módszer a termékeny időszak végét mutatja meg, a Naptár Módszerrel kombinálva jön létre a Számítás-hő Módszer, amivel a termékenység kezdete is behatárolható, ezzel egy fejlettebb, jobban kidolgozott rendszert kapunk, Azonban a korábban már említett okok miatt azoknál, akik az ovuláció előtt, a módszer által megengedett napokon védekezés nélkül voltak együtt, még mindig magas volt a nemkívánt terhességek száma, azokkal ellentétben, akik csak az ovuláció utáni terméketlen időszakot használták ki.

A következő történelmi részben elérkezünk a szimptotermális módszerhez, maradjatok velem! 😉

MÍTOSZIRTÓ - A spontán ovulációról

A kilökődés pillanata

   Több helyről hallottam már, hogy "Persze, jól hangzik ez a Termékenységtudat módszer fogamzásgátlásra, de mi van, ha spontán ovuláció következik be és emiatt mégis megtörténik a megtermékenyítés?".
   Az a helyzet, hogy a petesejt megérése és kilökődése egy hosszú és nagyon összetett folyamatnak az eredménye. Amikor a ciklus végén a progeszteron termelés abbamarad és megindul a menstruáció, az agyban a hipotalamusz GnRH-t, azaz gonadotropinfelszabadító hormont kezd termelni, ami beindítja az agyalapi mirigy működését. Az agyalapi mirigyből ennek hatására FSH, vagyis follikuluszstimuláló (tüszőérlelő) hormon kerül a véráramba és jut el a petefészkekig, amik ettől aktiválódnak és elkezdik érlelni a tüszőket, bennük a petesejttel. Az érő tüszők ösztrogént termelnek, ami a termékenységi folyamatokért felelős (méhnyaknyák megjelenése, méhszáj változásai, méhnyálkahártya felépítése).
   A petefészkek és az agy állandó kapcsolatban állnak, folyamatosan küldik egymásnak a jeleket. Ahogy a tüszőkből (majd később már csak a domináns tüszőből) érkező ösztrogén 1-2 hét alatt elér egy bizonyos szintet, ez az agyalapi mirigyet LH, vagyis luteinizáló (tüszőrepesztő) hormon termelésére serkenti. Az LH-szint tetőzése után 12-24 órán belül történik meg az érett petesejt kilökődése a petefészekből, ezt a pillanatot látjuk a képen. A bal oldalon a lilás színű ívelt rész a petefészek, ebből türemkedik ki a megnőtt tüsző (rózsaszín), amiből pedig a megérett petesejt indul útjára (piros).
   Arról már volt szó, hogy az agyra hatással lévő dolgok (stressz, utazás stb) befolyásolhatják a hormontermelést, előbbre hozhatják, vagy késleltethetik az ovulációt, de ez nem egy pillanat alatt történik. A folyamat olyan hosszú és összetett, hogy egy várva várt, örömteli találkozás, egy jó szex, egy hatalmas orgazmus, egy nagy ijedtség, egy veszekedés stb. nem vált ki spontán kilökődést csak úgy, a semmiből. Ha pedig már beindult a dolog, emelkedik az ösztrogénszint, termelődik a méhnyaknyák, akkor ez azonnal látszik a ciklusgörbén, így azok, akik fogamzásgátlásra használják a módszert ebben az időszakban úgyis tartózkodnak a védekezés nélküli hüvelyi aktustól, tehát egy esetleges spontán ovuláció (ha van ilyen) nem fog nemkívánt terhességgel végződni!
   Remélem, nagyjából sikerült tisztáznunk a félreértéseket, az angliai Természetes Családtervezés Tanárok Egyesülete, ahol a képesítést szereztem, nem ismeri el a spontán ovuláció létezését, de a feltevést bizonyítani vagy cáfolni csak akkor lehetne, ha a világon minden egyes nőnek minden egyes ciklusát megfigyelnénk.
   Rátok bízom, döntsétek el, hogy hisztek benne, vagy nem, de a Termékenységtudat ettől függetlenül egy nagyon hatékony és biztonságos módszer fogamzásgátlásra! 😉

A hüvelyi vérzés fajtái

Az emberi vér mikroszkópos képe

Úgy gondolom, beszélnünk kell a hüvelyi vérzés különböző fajtáiról, mert nem minden menstruáció, ami annak látszik!

1. Pecsételő vérzés: Mint a nevében is benne van, ilyenkor a vér nem folyik folymatosan vagy nagy mennyiségben a hüvelyből, maximum 1-2 cseppet találunk vécézéskor a vízben, vagy a vécépapíron, esetleg a bugyiban, és nem is feltétlenül tart egész nap. Általában sötét, barnás színű (régi vér), vagy halvány rózsaszín, esetleg a méhnyaknyákot cirmosra színezi. A menstruáció előtti vagy utáni 1-2 napban, ovuláció környékén vagy a megtermékenyített petesejt beágyazódásakor fordulhat elő. Minden más esetben, vagy ha 2 napnál tovább tart, rendkívülinek számít, ajánlatos kivizsgálást kérni. Sokféle ok állhat a háttérben, pl. nem megfelelő progeszteron termelés, ciszta, a méhszáj sérülése, várandósság esetén méhen kívüli beágyazódás, vetélés stb.

2. Menstruáció: Menstruációnak azt nevezzük, amikor az ovuláció nem végződik megtermékenyítéssel, ezért a ciklus végén a sárgatest elhal, a progeszteronszint lecsökken, a megvastagodott méhnyálkahártya leválik a méhfalról és vérzés formájában távozik a hüvelyen át. Ez általában 3-5 napig tart, váltakozó erősséggel, ami alatt normális esetben 25-80 ml vért veszítünk. Ettől jelentősen eltérő esetekben valószínűleg valamilyen gond van a háttérben, érdemes kivizsgáltatni (a fogamzásgátló szedése nem megoldás!!).

3. Áttöréses vérzés: Áttöréses vérzésről akkor beszélünk, amikor egy ciklusban valamilyen okból kifolyólag nem történt meg az ovuláció, a megvastagodott méhnyálkahártya a progeszteron hormon támogatása nélkül nem bírja tartani magát, leválik a méhfalról és vérzéssel távozik a hüvelyből. Aki nem vezet ciklusgörbét, az ezt a vérzést menstruációnak gondolhatja, de ez tévedés, valódi menstruáció csak akkor van, ha azt ovuláció előzte meg! Áttöréses vérzés esetén nincs még vége a ciklusnak, új ciklus mindig menstruációval kezdődik.

4. Megvonásos vérzés: Fogamzásgátló tabletta szedése esetén a 4. heti vérzést (hormon-)megvonásos vérzésnek nevezzük. Azt már tudjuk, hogy a tabletta teljesen kiiktatja a normális hormontermelést, gyakorlatilag megszünteti a ciklust, (amit az orvosok nagy kegyesen elhallgatnak előlünk, különben nem lenne ekkora üzlet belőle,) ezért nyilván nem beszélhetünk menstruációról sem. A vérzés azért történik, mert a 4. heti tablettákból kivonták a hormonokat, hogy a méhnyálkahártya elengedje magát és leváljon, menstruációt imitálva, és így azt a benyomást keltsék a nőkben, hogy van rendes ciklusuk. (A legelső tabletták folyamatosan adagolták a mesterséges hormonokat, nem okoztak vérzést, de ez elriasztotta a nőket a használatuktól.) Sokan kérdezik, hogy hogyan lehetne kicsit előbbre hozni, vagy késleltetni a menstruációt, hogy ne pont a nyaralás alatt vagy a nászúton stb jöjjön meg, de aki eddig velem volt, az láthatja, hogy ez természetes úton nem lehetséges. Az egyetlen megoldás a tabletta, akkor lesz vérzés, amikor a hormon nélküli pirulákat vesszük be. De kérdem én: tényleg megéri???

5. Gyermekágyi vérzés: A nevéből is kiderül, hogy ez az a vérzés, ami közvetlen szülés után jelentkezik, hüvelyi szülés esetén hetekig eltarthat, császármetszés után hamarabb abbamarad. Különböző tényezők együtt határozzák meg, hogy mikor tér vissza a normális ciklus, de menstruációs vérzésről csak az első ovuláció utántól beszélhetünk. 

+1. Művi terhességmegszakítás utáni vagy spontán vetélés alatti (utáni) hüvelyi vérzés: Szerintem ehhez a kategóriához sem kell túl sok magyarázatot fűzni, ezekben az esetekben is intenzívebb, hosszabban tartó hüvelyi vérzést tapasztalhatunk, de érdemes előre megkérdezni az orvost, hogy nagyjából mennyi ideig normális a vérzés, és mikortól kell gyanakodni, hogy esetleg valami nincs rendben. Ilyenkor általában nagyon gyorsan visszaáll a normális ciklus, de lehetnek változások a terhesség előttiekhez képest, más hossz, más nyák-mintázat, más tünetek a különböző fázisokban. 

Remélem, ma is tanultatok valami hasznosat, továbbra is várom a kérdéseket, hozzászólásokat, iratkozzatok fel az e-mail címetekkel és jelentkezzetek oktatásra, tényleg megéri! 😉   

"Doktor úr, kérem!"

   Ezt a bejegyzést szerintem mindenki nagyon hasznosnak fogja találni, és remélem, kedvet kaptok a ciklusgörbe vezetéshez, hogy ezáltal elkerüljétek a félrekezeléseket.

   Abból indulunk ki, hogy az orvosok 28 napos ciklussal és 14. napi ovulációval számolnak (vagy ha rendszeresen hosszabb a ciklus akkor 14 napos luteális fázissal), nem ismerik (?) a méhnyaknyákot, és nem szívesen járnak utána dolgoknak. Most lássuk, hogy ez a hozzáállás a részükről (tisztelet a kivételnek!) milyen veszélyekkel járhat és hogyan lehet ezeket kivédeni tudatossággal:

1. "Folyás": Talán a leggyakrabban előforduló eset (én is számtalanszor tapasztalatam, és mások is mesélték) az, amikor a termékeny időszakban mész el nőgyógyászhoz, az orvos közli veled, hogy "Sajnos van egy kis folyása", és már írja is fel a gombaölő kúpot. Ez vagy azért történik, mert nincs tisztában a méhnyaknyák létezésével és szerepével és hüvelyi fertőzés jelének véli, vagy pedig biztos, ami biztos alapon felírja a gyógyszert, mert úgy gondolja, úgyse tudnád megmondani, hogy ez méhnyaknyák vagy fertőzés miatti váladék, és ezért inkább meg se kérdezi. 
   Mit lehet tenni? Megpróbálkozhatsz egy "Igen, épp termékeny vagyok" megjegyzéssel a diagnózis után, ha veszi a lapot, akkor jó. Ha figyelmen kívül hagyja amit mondtál és felírja a gyógyszert, akkor pedig szépen megköszönöd, de nyilván nem váltod ki, mert pontosan tudod, hogy egyáltalán nincs szükséged rá.

2. Vérvétel a 21. napon: Ez szintén a 28-14-es ciklus elvén alapul. Minden hormonnak megvan az optimális vizsgálati ideje a cikluson belül, a legtöbbet a ciklus első néhány napjában nézik, ezzel nincs is gond, mert az elég egyértelműen megállapítható, hogy mikor kezdődik egy ciklus. A gond azzal van, amikor a 21.napon hívnak be progeszteronszint ellenőrzésre. A progeszteron az ovuláció után a 7. nap környékén éri el a legmagasabb szintet, utána, megtermékenyítés híján, elkezd csökkeni. Azt viszont már tudjuk, hogy az ovuláció csak ritkán történik meg pont a 14. napon, tehát a 21.napi (14+7) vérvétel pont ennyire ritkán fog hiteles eredményt adni, ami viszont felesleges hormonkezelésekhez vezethet.
   Mit lehet tenni? A ciklusgörbében az alaptesthő pontosan megmutatja, hogy mikor történt meg az ovuláció, utána ugrik fel a magasabb tartományba, ezáltal azt is meg lehet állapítani, hogy mikor van az ovuláció utáni 7.nap, mikor kell elmenni a vérvételre. Így mindig reális eredményt fogunk kapni.

3. A fogantatás időpontjának megállapítása: Ez talán az egyik legveszélyesebb eset, ami előfordulhat, mert nem csak rád, hanem a benned növekvő embrióra is hatással van. Amikor megtörténik a megtermékenyítés, majd pozitív lesz a teszt és elmész az orvoshoz a legelső vizsgálatra, akkor megkérdezi, hogy mikor volt az utolsó menstruációd. Ehhez hozzáad 14-et (az ovuláció vélt időpontja), és ez alapján nézi, hogy rendben fejlődik-e a kicsi. De mi van akkor, ha neked épp késett az ovud valami miatt, és mondjuk a 21.napon volt? Akkor az orvos megállapítja, hogy a magzat nem fejlődik megfelelően és vagy valami gyógyszeres kezelést ír elő, vagy művi terhességmegszakítást javasol, mert gond van a babával, valószínűleg úgyis elhalna. Pedig valójában csak egy héttel elszámolta az életkorát.
   Mit lehet tenni? Ha rendesen vezetsz ciklusgörbét, akkor ajánlatos még a babavállalás előtt kideríteni, hogy az orvosod hisz-e neked az ovulációd időpontjával kapcsolatban. Ha igen, akkor jól jártál, nyugodtan megmondhatod az első vizsgálatkor, hogy mikor fogant a baba, és az alapján fog számolni. Ha nem hisz neked, akkor a legegyszerűbb dolog, amit tehetsz, hogy a megtermékenyítéssel végződött ovuláció napjától visszaszámolsz 14-et, és azt mondod, hogy akkor volt az utolsó menstruációd. (Egy barátnőm pont ezt csinálta, nem is volt semmi gond.) Ellenőrizni úgysem tudja, de így legalább, mivel 14.napi ovulációval számol, nem fog tévedni a magzati kort illetően. 

4. "Nem jön a baba? Szedj hormont!": Ezt sajnos saját magamon tapasztaltam, mikor sok eredménytelen próbálkozás után elmentünk orvoshoz, mert nem akart megfoganni a baba, hogy megtudjuk, mi a teendő ilyenkor. Az orvos annyit kérdezett, hogy hány hónapja próbálkozunk, és van-e valami egyéb panaszom, majd felírt hormon tablettát, hogy az majd megoldja a problémát, csak szedjem az előírás szerint, jönni fog a gyerek. Ám akkor én már ismertem a Termékenységtudat módszert, és a ciklusgörbémből tisztán láttam, hogy az ég világon semmi baj nincs a hormonjaimmal és minden hónapban rendesen ovulálok, tehát teljesen felesleges gyógyszert szedni, hogy megjavítsuk azt, ami nincs elromolva.
   Mit lehet tenni? Megint csak azt tudom mondani, hogy meg kell próbálni finoman rávezetni az orvost, hogy te pontosan tudod, mi történik a szervezetedben és mikor. Ha nem hallgat rád, akkor esetleg orvost kell cserélni. Természetesen nem szedtem be a tablettákat, amiket felírt, mert nem volt rá szükség. (Mellesleg rögtön utána meg is fogant a babánk, mintegy bizonyítékként, hogy nem kell hozzá semmilyen külső segítség.)

5. Terhesség alatti vérzésre progeszteron: Ismét saját tapasztalat sajnos, hogy amikor megfogant az első babánk és pecsételő vérzést tapasztaltam az ötödik hét vége felé, felhívtuk az orvost, hogy baj van, mire ő rögtön azt mondta, hogy menjünk be a klinikára, ad progeszteron injekciót, attól majd elmúlik. Teljesen ledöbbentem, hogy meg sem próbálja kideríteni a vérzés okát, semmi vizsgálat, megint rögtön a mesterséges hormon. Mint utólag kiderült, a vérzés oka az volt, hogy méhen kívül ágyazódott be a megtermékenyített petesejt, tehát a progeszteron nem csak hogy nem segített volna semmit, de valószínűleg még rontott is volna a helyzeten, már leírtam az előző bejegyzésekben, hogy milyen veszélyekkel jár a méhen kívüli terhesség, és miért nagyon fontos a korai diagnózis.
   Mit lehet tenni? Ilyen esetben azt tudjuk tenni, hogy azonnal felkeresünk egy másik orvost, aki nem vakon kezel, hanem kivizsgál előtte, mi is rögtön bementünk inkább a közeli kórházba, ott rendesen a végére jártak a dolgoknak, mielőtt a mesterséges hormonokhoz nyúltak volna, és így nem is végződött tragédiával a történet.

   Ezzel az egésszel én nem bírálni, vagy elítélni akarom az orvosokat, hiszen hatalmas szakmai tudással rendelkeznek, egyszer már én is a kezükbe adtam az életem, de ők sem mindentudóak, nem tévedhetetlenek, általánosítanak, átlagolnak, mert nincs idejük és kapacitásuk mindenkire egyenként odafigyelni, ami viszont a fentebb látott veszélyeket idézheti elő. Segítsünk nekik, és főleg magunknak(!) azzal, hogy naponta 2 percet rászánunk a ciklusgörbe-vezetésre, és ezáltal elkerüljük a téves diagnózisokat és a felesleges kezeléseket, végül is mi vagyunk a "szenvedő" alanyok, nem az orvos!
   Osszátok meg a tapasztalataitokat a témával kapcsolatban, vagy kérdezzetek, a megjegyzés rovat a rendelkezésetekre áll! És mégegyszer, vigyázzunk magunkra! 😉

Mit kell tudni a méhen kívüli terhességről?

   A mai téma nem kapcsolódik annyira szorosan a Termékenységtudathoz, de úgy gondolom, fontos, hogy beszéljünk róla, mert több emberrel történik meg, mint gondolnánk, és a ciklusgörbe vezetés segíthet a korai felismerésben. Ez a méhen kívüli terhesség.

   A méhen kívüli terhesség az az állapot, amikor a megtermékenyített petesejt nem a megvastagodott méhfalba ágyazódik be. Statisztikailag ez a várandósságok nagyjából 2%-ánál fordul elő, és az anyára nézve halálos kimenetelű is lehet, ezért nagyon fontos a korai diagnózis. Fajtáit a beágyazódás helye szerint különítjük el. 

   Árulkodó jel lehet a hüvelyi pecsételő vérzés, vérzés, alhasi görcsök, akár eszméletvesztés, minden esetben a lehető leghamarabb orvoshoz kell fordulni! Az embriónak sajnos egyáltalán nincs esélye a túlélésre, de a korai felismerés segíthet csökkenteni az okozott kárt az anya szervezetében.
   A terhesség előrehaladottságától és a beágyazódás helyétől függően a kezelések eltérőek lehetnek. Korai stádiumban a petevezetékből előfordulhat, hogy mégis tovább tud haladni az embrió a méh felé (ha csak megakadt, de még nem ágyazódott be), ilyenkor elég a rendszeres ultrahangos megfigyelés, de ez ritka. Az esetek legnagyobb részében beágyazódik és ott kezd el növekedni. Ha elég korán észreveszik, és a petevezeték fala még nem sérült, akkor gyógyszeres kezelés hatására az embrió elsorvad és felszívódik, nem okoz maradandó kárt.
   A petevezeték fala azonban alig tud tágulni, ahogy az embrió növekszik benne, megrepedhet, ilyenkor talán még el tudják távolítani az embriót a vezetéken keresztül, de a hátramaradt hegek később újabb méhen kívüli terhességet okozhatnak. Azonban ha az embrió túl nagyra nő, akkor vele együtt a petevezetéknek egy szakaszát is ki kell venni, ezzel jelentősen lecsökken a teherbeesés esélye, mivel az az oldal már nem fog úgy funkcionálni. (Itt tennék egy apró megjegyzést, hogy előfodulhat olyan, amikor a vezeték nélküli oldalon lévő petefészekből a hasüreg felé kilökődött petesejtet a másik oldali fimbriák veszik fel, tehát azért annyira nem reménytelen a helyzet.)
   Legrosszabb esetben a petevezeték teljesen elreped a növekvő embrió miatt és vérzést okoz a hasüregben, ilyenkor azonnali műtétre van szükség, mert ez akár az anya halálát is okozhatja. A más helyen beágyazódott petesejtek szintén belső vérzést okozhatnak, ha nem távolítják el őket időben.
   A méhen kívüli terhesség esélyét növelő rizikófaktorok:
     - korábbi méhen kívüli terhesség
     - petevezeték műtét
     - felfázás vagy fertőzés miatti gyulladásos megbetegedés a reproduktív szervekben
     - dohányzás
     - előrehaladott életkor
     - spontán vetélés
     - művi terhességmegszakítás
     - méhbe felhelyezett fogamzásgátló eszköz (spirál, rézgyöngy, stb)

   A lényeg tehát, hogy a méhen kívüli terhesség életveszélyes lehet, nagyon fontos a korai diagnózis! A ciklusgörbe vezetés segít a terhesség korai megállapításában és ezáltal a normálistól eltérő tünetek felismerésében, ha ilyet tapasztalunk, mindig a lehető leghamarabb orvoshoz kell fordulni!
   Vigyázzunk magunkra, Hölgyeim!

Az első angyalunk

A férjemmel 2016-ban házasodtunk össze és megbeszéltük, hogy rögtön babát szeretnénk, úgyhogy onnantól kezdve nem használtunk óvszert. Naiv voltam, és úgy gondoltam, hogy amint eldöntjük, hogy gyereket szeretnék és abbahagyjuk a védekezést, azonnal meg fog foganni a baba, vagy legalábbis max 3 hónapon belül biztos, hiszen a Naptár módszerrel pontosan ki lehet számolni, hogy mikor van ovuláció, és ha jól időzítünk, meg kell történnie. Vagy mégsem?

Mégsem. Hatodik hónapja próbálkoztunk hiába, amikor az egyik barátnőm említett valami termékenységtudat dolgot, meg hogy valami nyákot kell figyelni, és ajánlott egy Facebook csoportot. Beléptem, és nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy eddig alig tudtam valamit arról, hogy hogyan működik a termékenységem. Azonnal megrendeltem a könyvet, amit a csoportban ajánlottak, meg egy bazális hőmérőt, és elmélyedtem a termékenységtudatban és a ciklusgörbe vezetésben.

Talán nem meglepő, hogy a harmadik vezetett ciklusomban megfogant az első babánk, 9 hónappal az esküvő után. Gondolhatjátok, milyen boldogok voltunk, három egymást követő nap is teszteltem, mert elsőre azt hittem, hogy valami biztos félrecsúszott és fals pozitívat mutat. Még 4 nappal voltam a (nem)várt menstruációm előtt, de furcsán görcsölt a hasam és fájtak a melleim és egy háromgyerekes barátnőm azt mondta, hogy ez lehet korai terhességi tünet. A tesztek eredményét látva persze rögtön el is újságoltuk a szűk családnak és a közeli barátoknak.

Azt tudtam, hogy ilyen korán az ultrahang még nem mutat semmit, úgyhogy azt terveztük, hogy majd a 6.hét környékén megyünk csak el dokihoz. Addig pedig boldogan ütöttem el az időt bababútorok és -ruhák nézegetésével a neten, fel se merült bennem, hogy bármi gond lehet. Letöltöttem egy várandósság követő alkalmazást a telefonomra, minden nap olvasgattam a cikkeket, olvadozva néztem a képet a mákszemről, aztán a szezámmagról, ami azt illusztrálta, hogy épp mekkora a baba, és csináltunk negyedik és ötödik heti “pocakfotót”, amikből az alkalmazás a terhesség végén videót állít össze.

Az ötödik hét vége felé azonban olyan dolog történt, amire nem számítottunk. Elkezdtem vérezni. Nem nagyon, csak pecsételgetve, de azt azért még egy tapasztalatlan kismama is tudja, hogy a várandósság alatt a hüvelyi vérzés nagyon nem jó jel. A már említett barátnőm megerősített a gyanúmban, és azt javasolta, hogy azonnal menjünk dokihoz. A kórházban az ultrahang technikus nem látott semmit a méhemben, és vagy ötször megkérdezte, hogy biztos, hogy várandós vagyok-e, hiába bizonygattam, hogy az vagyok, nem akart hinni nekem. A nőgyógyász se nagyon, ezért elküldött vérvételre, hogy nézzék meg a HCG hormonszintet, ami persze engem igazolt. Két nappal későbbre újabb vérvételt írt elő, hogy lássuk, duplázódik-e, ha igen, akkor valószínűleg nincs nagy baj. Két napig otthon ültem és azt kívántam, hogy duplázódjon a hormonszint. Még mindig nem sejtettem, hogy mi a helyzet. A vérteszt eredményét látva az orvos visszaküldött ultrahangra, hogy keressük meg azt a babát, mert ott kell lennie valahol. Volt is. Csak nem ott, ahol kellett volna. A bal petevezetékemben találták meg beágyazódva, már olyan nagy volt, hogy feszítette a vezeték falát. Két lehetőségem volt: vagy hetekig injekcióznak és közben mindig ellenőrzik a vérem és így próbálják meg “elhajtani” az embriót, ami kétesélyes, hogy sikerül-e, vagy pedig műtét. Nem sokat gondolkodtam, a műtét mellett döntöttem. Egyébként is írtózom a tűtől, nehezen viselem a vérvételeket, a műtét alatt legalább alszom, és hamarabb túl is leszek rajta. Másnap délben kellett befeküdnöm, 5 órakor kezdődött az operáció.

Laparoszkópiás eljárás volt, mint utólag megtudtam, úgy tervezték, hogy csak kiszippantják az embriót a petevezetékből és kész is, de addigra már akkorára nőtt, hogy a vezeték fala nem bírt tovább tágulni, elkezdett megrepedni, ezért magát a vezetéket is ki kellett vágni, különben nagy esély lett volna rá, hogy ez újra megtörténik. Így tovább tartott a műtét, mint tervezték, nem is altattak el az elején elég hosszú időre, félúton felébredtem, éreztem, hogy matatnak a hasamnál, láttam a fényt, hallottam a hangokat, és fuldokoltam a torkomba dugott lélegeztető csőtől. Emlékszem, azt kívántam, hogy inkább halnék meg ott, a műtőasztalon a babámmal együtt. Persze gyorsan visszaaltattak, de akkor sem voltam jobban, amikor órákkal később felébredtem a kórházi szobámban. A férjem elmondta, hogy mi történt, hogy ki kellett vágni a vezetéket, én pedig úgy éreztem, hogy vége a világnak. Nem elég, hogy erővel kiszakítják belőlem a legelső, várva-várt kisbabámat, még az esélyét is felére csökkentik annak, hogy újra teherbe esek.

Aztán, ahogy teltek a napok, beláttam, hogy sajnos annak a babának semmi esélye nem volt, de legalább én nem mentem vele, ennek örülnöm kéne. Az orvos teljesen el volt ájulva, hogy én honnan tudtam ennyire korán, hogy babát várok, itt, Indiában a nők sokszor a harmadik hónapig sem veszik észre, hogy várandósak, és ezért akinek méhen kívül ágyazódik be, annak legtöbbször már az életéért kell küzdeni, miután a belső vérzés miatt összeesik otthon és rohammentő viszi a kórházba. Majdhogynem gratulált, hogy én ennyire tudatos vagyok és odafigyelek a jelekre, és megköszönte, az eddig nem tapasztalt operációs “élményt”. Annyira abszurd volt a helyzet, hogy végül nekem is jobb kedvem lett tőle.

Hogy mindezt miért írtam le nektek? Először is, mert így végre teljesen lezárhatom magamban ezt a fejezetét az életemnek, másodszor pedig úgy gondolom, hogy talán ti is hasznosíthattok belőle valamit. Sokat gondolkoztam azóta, hiszek abban, hogy minden okkal történik, és ha előtte nem ismerkedek meg a Termékenységtudattal és nem kezdek el ciklusgörbét vezetni, akkor lehet, hogy már nem lennék itt, mert mondjuk egy késői ovuláció utáni menstruáció előjelének gondoltam volna a vérzést, az pedig nem ok az orvos felkeresésére.

Ne értsetek félre, ezzel most nyilván nem azt akarom mondani, hogy ha nem vezetsz görbét akkor szönyűségek fognak veled történni, én hiszem, hogy nekem az mentette meg az életem, hogy pontosan tudtam, mikor mi történik a testemben és így azt is tudtam, mikor nincs rendben valami. De ez az én történetem.

A következő bejegyzés ehhez kapcsolódva a méhen kívüli terhességről fog szólni, az esélyéről, fajtáiról, tüneteiről, kezeléséről, remélem, hasznosnak találjátok majd. Írjátok meg hozzászólásban, hogy mit gondoltok, vagy ha bármi kérdés merül fel. Néhány részlet kimaradt innen az orvosok hozzáállásáról, erről lesz később egy külön bejegyzés (szintén nem általánosítás, csak saját tapasztalatok).

REPRODUKTÍV TÖRTÉNELEM - A willendorfi Vénusztól a 19.századig

Most kicsit utazunk az időben, és ebben a sorozatban megnézzük, hogy hogyan vélekedtek a termékenységről különböző népek különböző korokban, és hogy mikor kezdődtek a nagy anatómiai felfedezések, amik aztán vagy bizonyították, vagy cáfolták őseink elméleteit. Ezeknek a bejegyzésnek bizonyos részeit kéretik kellő iróniával kezelni! 😉

Amikor a Földön az emberek még nagyon kis létszámú csoportokban éltek, nagyon messze egymástól, akkor a termékenység a legnagyobb misztériumnak számított, de a leletekből arra következtethetünk, hogy a kövérséget vonták párhuzamba a termékenységgel. Gondoljunk csak az Kr.e. 40,000-35,000 körülről származó schelklingeni Vénuszra, vagy Kr.e. 24,000-ből a willendorfi Vénuszra. Ennél többet azonban ezekből az időkből nem tudunk.

Schelklingeni Vénusz

Willendorfi Vénusz

A legkorábbi írásos emlék a családtervezéssel kapcsolatban az ókori Egyiptomból származik. A KAHUN papirusztekercs Kr.e. 1900-ban már tartalmazott formulákat a fogantatás elkerülésére és elősegítésére. A Kr.e. 1552-ből származó EBERS papirusztekercsben pedig már a fogantatás megtörténtének letesztelésére és a szoptatásra vonatkozólag is találunk tanácsokat, vagy hogy hogyan állapítsuk meg a még meg nem született gyermek nemét. A fogamzásgátlásra is praktikus megoldást kínál: ecettel vagy citromlével átitatott tamponnal kell a hüvely savas pH-ját fenntartani, ami ugye megöli a spermiumokat.

Kahun

Ebers

Indiában Kr.e. 1000 és 500 között a hindu gyógyászati oktatás részletes leírást adott arról, hogy mi a legoptimálisabb időszak a fogantatásra: a menstruációs vérzés vége után 12 napon belül; valamint arra is, hogy hogyan válasszuk meg a gyermekünk nemét: ha fiút szeretnénk, akkor a páros számú ciklusnapokra (4,6,8,10,12) tervezzünk szexuális együttlétet, ha pedig lányt, akkor a páratlanokra (5,7,9,11).

Az ókori Izraelben a nőknek elő volt írva, hogy a menstruációs vérzés vége után 7 napig tartózkodjanak a szexuális aktustól, így tudnak utána azonnal teherbe esni. Ez a nők nagy részénél működött, de arra nem jöttek rá, hogy akinek rövid ciklusai vannak, az így soha nem fog sikerrel járni. A két terhesség közti idő meghosszabbítására pedig a 2-3 éven át tartó intenzív szoptatást javasolták. Ezek a gyakorlatok még ma is megfigyelhetőek a zsidó nők körében.

A görögök és a rómaiak semmi újat nem adtak hozzá az egyiptomiak, indiaiak és izraeliek felfedezéseihez, sőt, inkább visszafele tettek egy lépést. Egy filózófiai iskola Arisztotelésznek (Kr.e. 384-322) tulajdonítja az úgynevezett Egy mag elméletet, miszerint ahhoz, hogy gyermek szülessen, egyetlen férfi magra van szükség, a nő csak a megfelelő közeget biztosítja a méhében a kifejlődő magzatnak. Később Galenusz (i.sz. 129-216), aki római uralkodóknak és gladiátoroknak volt az orvosa, ezt megcáfolva megalkotta a Két mag elméletet arra a megfigyelésére alapozva, hogy a gyermek az anyai ágra (is) hasonlít.

Arisztotelész

Századokon keresztül az a tévhit volt elterjedve, hogy az ovuláció egyenlő a menstruációval, vagy szoros összefüggésben áll vele, ezért a legtermékenyebb időszak a ciklusban maga a vérzés, a többi nap mind terméketlen. Ebben az elméletben még a 19. század elején is hittek.

A reneszánsz időszakában megkezdődtek a nagy anatómiai felfedezések, leginkább Michelangelo, Leonardo da Vinci és Raphael emberboncolás-kísérleteinek és ezáltal élethű ábrázolásainak köszönhetően. Különösen da Vinci rajzai keltették fel az érdeklődést az emberi anatómia iránt, ami a keringés és a női szaporító szervrendszer (petevezeték: Fallopio 1561; sárgatest: Coiter 1573 és de Graaf 1672) felfedezéséhez vezetett.

Leonardo da Vinci - Női test

A következő nagy lépcsőfok a mikroszkóp tökéletesítése volt 1677-ben (Leuwenhoek), innentől nem volt megállás. 1765-ben jöttek rá (von Haller), hogy a sárgatest a megrepedt tüszőből alakul ki, 1843-ban írták le először (Barry) a spermiumok útját a hüvelytől a petevezetékig, 1897-ben fedezték fel (Beard) a sárgatest szerepét a várandósságnál, az emberi petesejt első részletes ismertetésére pedig 1928-ban került sor (Allen).

A 20.századról és a Termékenységtudat módszer kialakulásáról majd egy külön bejegyzésben számolok be. Ha még nem tettétek meg, akkor iratkozzatok fel az e-mail címetekkel, hogy értesítést kapjatok az új bejegyzésekről, nem fogok minden héten naponta írni, most az eleje azért ilyen sűrű, mert túl sok dolog van, amit megosztanék veletek, remélem, azért nem bánjátok nagyon! 😉

TERMÉKENYSÉGI JELEK - A méhszáj

Bár a méhszáj helyzetének változása is a termékenységi jelek közé tartozik, ezt sokan nem figyelik, különböző okok miatt. A méhszáj a méhnyaknak a hüvely felső végébe lógó része, kinézete leginkább egy fánkra hasonlít, pici nyílással a közepén. Ezt úgy tudjuk megvizsgálni, hogy naponta nagyjából ugyanabban az időben és ugyanabban a testhelyzetben (guggolva, fekve, stb) a hüvelybe nyúlva kitapintjuk.

1962-ben Dr Edward Keefe amerikai nőgyógyász írta le először, hogy a méhszáj tulajdonságai hogyan változnak a menstruációs ciklus során, és ő volt az, aki arra biztatta a nőket, hogy minden nap tapintsák ki saját maguknak, mert így megállapíthatják, hogy mikor vannak a termékeny időszakban és mikor nem.

   Az történik, ugyanis, hogy a méh a terméketlen időszakban egy fordított körtéhez hasonlít, a méhszáj mélyebben belóg a hüvelybe, könnyebb elérni, keményebb és szárazabb tapintású, a nyílás pedig zárva van. A termékeny időszakban azonban a növekvő ösztrogénszint hatására a méh formája elkezd inkább almához hasonlítani, ezáltal a méhszáj feljebb húzódik a hüvelyen belül, puhábbá és nedvesebbé válik, a nyílás pedig kitágul rajta, kiengedve a méhnyakban termelődő nyákot, és beengedve a spermiumokat a megtermékenyítéshez. Ovulációkor fekszik a legmagasabban, akkor a legpuhább és a legnyitottabb, majd a sárgatest által kibocsátott progeszteron hatására hamar bezárul, megkeményedik és visszatér az alacsonyabb pozícióba a hüvelyben, mivel a méh ismét felveszi a körte alakot. (A forma változása nincs szépen ábrázolva a képen.)

    Aki olvasta az előző bejegyzést, annak biztosan feltűnt, hogy a méhszáj helyzetének változásai szoros összhangban vannak azzal, amit a méhnyaknyák megfigyelésekor tapasztalhatunk, ezért mindkettő nagyon szépen megmutatja nekünk a termékeny időszakot a ciklus során, nagyjából szinkronban reagálnak az ösztrogénre és a progeszteronra is, és ez egy naponta vezetett ciklusgörbén elég látványosan ki tud rajzolódni. Ugyanezen okból azonban, mint már a bejegyzés elején említettem, nagyon sokan ezt a jelet nem figyelik és nem vezetik, a hőgörbe és a nyák elegendő ahhoz, hogy lássuk, hogy éppen hol tartunk a ciklusunkban, a méhszáj megfigyelése gyakorlatilag csak igazolja azt, amit a nyák alapján már megállapítottunk.

   Az is előfordulhat, hogy valaki meg szeretné figyelni a méhnyak változásait, de valamilyen okból kifolyólag nem éri el azt a hüvelyben, bármelyik szakaszában is jár a ciklusnak, ettől nem kell megijedni, ez teljesen normális. Ilyenkor a méhnyaknyákra kell hagyatkozni a termékeny időszak meghatározásában.

   Annak tud kifejezetten hasznos lenni a méhszáj megfigyelése, aki nem biztos abban, hogy jól értelmezte a méhnyaknyákot, vagy alapból valami probléma van a nyáktermelésével, ilyen is lehetséges, ebben az esetben a nyák helyett a mészáj és a hőgörbe alapján lehet behatárolni a termékeny időszakot.

  

   Ezzel a végére értünk a termékenységi jeleknek, van ugyan egy negyedik “jel” is még ezek mellé, de az nem megfigyelés, csak számolás és adatok összevetése, a tanfolyamon azt is részletesen ismertetem, de itt nem érdemes rá bejegyzést vesztegetni.

   Remélem, ma is tanultatok valami érdekeset, de azt tudnotok kell, hogy ahhoz, hogy ciklusgörbét tudjatok vezetni és megfelelően tudjátok alkalmazni a Termékenységtudat módszert, bármi legyen is vele a célotok, ahhoz a cikkek elolvasása nem elegendő, részt kell venni egy képzett oktató által tartott tanfolyamon! Itt, a blogon csak általánossában beszélek a dolgokról, maga a módszer ennél azért jóval többről szól!

   Holnapra egy könnyedebb témát tartogatok, úgy gondolom, hogy aki eddig velem volt, az már eleget tud ahhoz, hogy helyén kezelje majd az elhangzó információkat. 😉

TERMÉKENYSÉGI JELEK - A méhnyaknyák

A méhnyaknyák az a termékenységi jel, amivel valamikor, valamilyen módon mindenki találkozik, de nagyon nagyon kevesen tudják, hogy igazából mit látnak. Ez az, amit a legtöbb nőgyógyász tudatlanságból (?) “folyásnak” titulál és már írja is fel rá a gombaölő kúpot. Ez az a fehéres színű, ragacsos anyag, amit néha felfedezel a bugyidban, és ez az, amitől olykor sikamlós lesz a vécépapír, amikor pisilés után megtörlöd magad. De mi is ez tulajdonképpen?

A méhnyaknyák, vagy röviden csak nyák egy olyan, glikoproteint, cukrot, sókat és 90-99%-ban vizet tartalmazó, lúgos kémhatású anyag, ami a méhnyak kriptáiban termelődik a ciklus első felében, a növekvő ösztrogénszint hatására. A gravitációnak köszönhetően elhagyja a méhnyakat a méhszájon keresztül, majd a hüvelyen át távozik a szervezetből. Nagyon sok funkciót lát el, a hüvely alapból savas kémhatását, ami megöli a spermiumokat, lúgossá változtatja, táplálékot és utazó közeget biztosít a spermiumoknak, miközben kiszűri belőlük az eldeformálódott egyedeket, és ez az, ami akár 5 napig is életben tudja őket tartani a méhnyakban.

   A nyák színe, állaga, mennyisége a follikuláris szakasz során változik, a sárgásabb, ragacsostól kezdve a fehér, krémesen keresztül az átlátszó, nyers tojásfehérje-szerű vagy vizes állagúig minden előfordulhat, és ez mind teljesen normális! Ahogy közeledünk az ovulációhoz, egyre nyúlósabb, sikamlósabb, vizesebb lesz a nyákunk, egyre kedvezőbb közeget biztosítva az érkező spermiumoknak, majd az ovuláció után a progeszteron hatására hirtelen abbamarad a termelése, vagy visszatér a kezdetleges, krémes állaghoz. Fontos tudni, hogy az ovuláció előtti időszakban, amint bármilyen nyákot tapasztalunk, onnantól kezdve termékenynek számítunk, a fentebb felsorolt funkciók értelmében, tehát ez az a jel, ami megmondja nekünk, hogy mikor kezdődik a ciklusunkban a termékeny időszak.

   Először 1847-ben írta le a méhnyaknyák jelenségét Felix Pouchet, majd 1954-ben Dr John Billings a potenciálisan termékeny időszak mutatójaként jellemezte. Billings volt az, aki társaival együtt kategorizálta a nyák különböző fajtáit és a termékenységben betöltött szerepüket, és erre alapozva kifejlesztette a Billings Módszert, ami a termékeny időszak meghatározására szolgál a cikluson belül.

   A méhnyaknyák megfigyelése a nyugati ember számára igen egyszerű: mindig, amikor vécére megyünk, lapra hajtott (nem gombócba gyűrt) vécépapírral egyszerűen töröljük meg a hüvelynyílást mielőtt elvégeznénk a dolgunkat, majd utána is, és nézzük meg, hogy van-e valami a papíron. Aki még nem gyakorlott a különböző fajtájú nyákok felismerésében, az ilyenkor az ujjai közé is veheti, lehet dörzsölgetni, hogy vajon ragacsos, vagy inkább testápoló szerű-e, vagy szétnyitni az ujjakat, hogy lássuk, mennyire nyúlik, milyen a színe. Tudom, hogy ez így elsőre elég visszataszítónak hangzik, de higgyétek el, nem olyan szörnyű, csak meg kell szokni, és rengeteg információval szolgál a termékenységgel kapcsolatban. Néhány hét után már rutinná válik, hogy mindig megnézd a vécépapírt, és már meg se kell fogdosni, mert ránézésre is meg tudod állapítani, hogy melyik kategóriába tartozik és be tudod írni a táblázatba.

   Azért is fontos, hogy minden nap figyeljük a nyákot és vezessük a görbében, mert mindenkinek egyedi a ciklus során a nyák-mintázata, és ha megismered a sajátodat, akkor elkerülhetőek a már említett félreértések az orvosnál, viszont azt is pontosan fogod tudni, ha valami nem stimmel, és ki kéne vizsgálni. A természetes méhnyaknyák szagtalan, nem okoz irritációt, vagy más tünetet, a színe lehet halvány sárgás, fehér, átlátszó, vagy rózsaszínes (pecsételő vérzés esetén), és mindez csak annyit jelent, hogy épp termékeny vagy. Ha viszont sötét sárgás, barnás, esetleg zöldes színű, erős szagú, akár darabos állagú váladékot tapasztalsz, ami gyakran irritációval is jár a hüvelynyílás és a kisajkak környékén, annak nagy valószínűséggel valamilyen hüvelyi fertőzés az oka, és orvoshoz kell vele fordulni!

Holnap a harmadik termékenységi jelről, a méhszáj helyzetéről lesz szó. Remélem, hogy hasznosnak találtátok a mai bejegyzést is, és nem riasztottalak el titeket a ciklusgörbe vezetéstől, tényleg megéri, elhihetitek! 😉 

TERMÉKENYSÉGI JELEK - Az alaptesthő

A termékenységi jelek közül az első, amiről beszélnünk kell, az az alaptesthő, vagy ébredési hőmérséklet.

Azt már tudjuk biológia óráról, hogy az ember normális testhőmérséklete 36-37 Celsius fok körül van. Ez azonban a nap során és a tevékenységünktől függően is változik, nyilván, amikor edzünk, akkor magasabb, amikor nyugalomban vagyunk, akkor lecsökken. Az alap testhőmérsékletet akkor tudjuk mérni, amikor reggel, legalább 3 órányi egyhuzamban való alvás után felébredünk, a nap 24 órájából ekkor a legalacsonyabb az érték. Amint kimászunk az ágyból és elkezdjük a napi tevékenységeket, a hő is elkezd növekedni, de felhívnám a figyelmet arra, hogy itt nem fokokról beszélünk, hanem mindössze tizedes vagy százados értékű változásokról.

1868-ban fedezték fel először (Dr W.Squires), hogy a ciklus során az alaptesthő változik, az első felében alacsonyabb tartományban mozog, mint a másodikban, de akkor még nem tudták megmondani, hogy miért.

A holland Van de Velde volt az, aki 1904-ben párhuzamot vont a ciklus közepe táján észlelhető hőugrás és az ovuláció között, majd 1928-ban arra is rájött, hogy a luteális szakaszban mérhető magasabb értékekért a sárgatest által termelt progeszteron hormon a felelős, ennek a “terepen” való kutatására és bizonyítására azonban csak 1968-ban került sor az angliai Dr John Marshall neurológus által.

De miért is fontos ez Termékenységtudat szempontból? Azért, mert aki minden nap megméri az alaptesthőjét és ezt a ciklusgörbében vezeti, az látni fogja a különbséget az alacsonyabb (follikuláris) és a magasabb (luteális) hőmérsékletek között, bizonyítéka lesz rá, hogy megtörtént az ovuláció, és azt is meg fogja tudni mondani, hogy nagyjából melyik nap. Előfordulhat az, hogy egy ciklusban valamilyen oknál fogva nem történik ovuláció, a hőgörbe ezt is megmutatja, ilyen esetben a hőmérsékletek az alacsonyabb tartományban maradnak végig. Sőt, ha valaki babával próbálkozik, akkor a terhességi tesztet is megspórolhatja, ugyanis megtermékenyítés után a progeszteron-termelés nem szűnik meg a 9 hónap alatt, tehát a hő végig magasan marad.

Az egyetlen probléma az alaptesthővel, hogy nagyon érzékeny, sok tényező kibillentheti a normális tartományból és hamis értéket eredményezhet, például a rossz alvás, az előző esti alkoholfogyasztás, betegség, időzóna váltás, stb, de aki részt vesz a Termékenységtudat oktatáson, az tudni fogja, hogy ilyen esetben mi a teendő. Azt is meg kell említenem, hogy az alaptesthőt nem hónaljban mérjük, mert az ilyen kicsi különbségek esetén megbízhatatlan, hanem szájban a nyelv alatt, hüvelyben, vagy végbélben (mindig ugyanott). Lehet kapni úgynevezett bazális hőmérőt, amit speciálisan az alaptesthő mérésére fejlesztettek ki, két tizedesjegyig mutatja az értékeket, ellentétben a köznapi lázmérővel, ami viszont a normálisnál magasabb hőmérsékletek (hőemelkedés, láz) kimutatására lett tervezve és csak egy tizedesig mér.

Ahogy mondtam, alaptesthőt mérni nagyon hasznos, azonban ez csak a termékeny időszak végét mutatja meg nekünk, ovuláció után 1-2 nappal emelkedik meg a progeszteron hatására.

Holnap arról lesz szó, hogy mikor kezdődik és milyen hosszú a termékeny időszak, és ezt melyik jel megfigyeléséből lehet megállapítani. Tartsatok velem! 😉

A menstruációs ciklus fázisai

 
   Azt már említettem, hogy a menstruációs ciklus nem kizárólag a vérzésről szól, most nézzük meg kicsit részletesebben, hogy melyek a ciklus szakaszai és mi jellemző rájuk.

1. Menstruációs fázis
   Ez az a rész, ami a legkönnyebben behatárolható és a legnyilvánvalóbb. A ciklus első napja a menstruációs vérzés első napja. Ha az előző hónapban nem történt megtermékenyítés, akkor a megvastagodott méhnyálkahártya leválik a méhfalról és vérzéssel távozik a hüvelyen keresztül. Ez általában 3-5 napig tart, váltakozó erősséggel, ami alatt normális esetben 25-80 ml vért veszítünk. Valódi menstruációról csak akkor beszélhetünk, ha azt ovuláció előzte meg. (A különböző vérzés fajtákról külön lesz szó.)

2. Follikuláris fázis
   Ez a szakasz a tüsző (follikulus) és benne a petesejt éréséről szól. Az agy FSH (tüszőérlelő) hormont termel, aminek hatására mindkét petefészekben egyszerre több tüsző is elkezd megérni, de ezekből egy (vagy kettő) válik dominánssá, a többi elsorvad és felszívódik. Az érő tüsző termeli ennek a fázisnak a jellemző hormonját, az ösztrogént, ami a másodlagos női nemi jellegek fejlődése mellett a termékenységünkért is felelős. Az ösztrogén olyan folyamatokat indít el a szervezetben, amik elősegítik a megtermékenyülést (erről később még lesz szó). Ez a szakasz változó hosszúságú lehet, akár hónapról hónapra is különbözhet. Ennek az az oka, hogy az agynak központi szerepe van a folyamatban, tehát ami az agyunkra hatással van, stressz, betegség, utazás, stb, az a hormontermelést és ezáltal ennek a fázisnak a hosszát is befolyásolhatja.

3. Ovulációs fázis
   Ez a ciklusunknak a legfontosabb része az egészség és a termékenység szempontjából is. Ovulációnak nevezzük azt, amikor a megérett petesejt kilökődik a tüszőből és megkezdi útját a petevezetében a méh felé. Amikor az érő tüsző által termelt ösztrogén elér egy bizonyos szintet, ez az agyban kiváltja az LH (tüszőrepesztő) hormon termelését, ami a petesejt (12-24 órával későbbi) kilökődéséért felelős. Ennek a hormonnak a szintjét mutatják ki a vizeletből az ovulációs tesztek. A petesejt az ovuláció után 12-24 órán keresztül életképes, és csak 6-12 órán keresztül megtermékenyíthető. Abban az esetben, ha két domináns tüsző érett meg, a két petesejt kilökődése között maximum 24 óra eltérés lehet. Az ovulációs fázis három napig tart, az LH csúcstól az esetleges második petesejt elhalásáig.

4. Luteális fázis
   Ez a szakasz a corpus luteumról, azaz a sárgatestről kapta a nevét. Miután a petesejt kilökődött, a megérett tüsző a petefészekben átalakul sárgatestté, ami a szakaszra jellemző hormont, a progeszteront (sárgatesthormon) termeli. A progeszteron blokkolja az FSH és az ösztrogén termelését, ezáltal megakadályozza, hogy újabb petesejt érjen meg, valamint előkészíti a méhnyálkahártyát az esetleges beágyazódásra. Ha nem történt megtermékenyítés, akkor a sárgatest 10-16 napig él a szervezetben, ez határozza meg egyénenként a luteális fázis hosszát, ami minden hónapban azonos (+/- 1 nap eltérés lehet maximum). Ahogy a sárgatest elhal és a progeszteron termelés hirtelen abbamarad, a méhnyálkahártya leválik a méhfalról és a vérzéssel távozik, új ciklus kezdődik. Ezért, ha valaki vezet ciklusgörbét, az, amint megtörtént az ovuláció, napra pontosan tudni fogja, hogy mikorra várható a következő menstruáció.

   Ezek tehát a menstruációs ciklus szakaszai, remélem, hasznosnak találtátok az információkat, a kérdéseket, megjegyzéseket továbbra is várom hozzászólásban. Holnap elkezdjük sorra venni a termékenységi jeleket, érdemes lesz velem tartani! 😉

MÍTOSZIRTÓ - A Termékenységtudat módszerről

Ebben a bejegyzésben a Termékenységtudattal kapcsolatok tévhiteket oszlatjuk el.

1.Mítosz: A Termékenységtudat egyenlő a naptár módszerrel.
Tény: A naptár módszernek találgatás az alapja. Az a feltevés, hogy minden ciklus egyforma, tehát ha az előző 28 napos volt, akkor a mostani is az lesz, és mindig középidőben van az ovuláció. Ez azonban egyáltalán nem így van, ahogy azt az előző bejegyzésekben már láttuk. A Termékenységtudatnak ezzel szemben tudományos háttere van, a hormonok hatására természetesen létrejövő termékenységi jelek (alaptesthő, méhnyaknyák, méhszáj) napi szintű megfigyelésén alapul, mindig az adott napra, az adott ciklusra koncentrál.

2.Mítosz: A Termékenységtudat nem egy hatékony fogamzásgátló módszer.
Tény: Mint ahogy már mondtam, a Termékenységtudatnak bizonyított biológiai háttere van, a termékenységi jelek megfigyeléséről és táblázatban való rögzítéséről szól, aki megtanulja használni, az mindegy egyes nap pontosan fogja tudni, hogy épp termékeny, vagy nem. Erre alapozva, a családtervezési szándéktól függően hozza meg a döntést a szexuális együttléttel kapcsolatban. Aki az összes szabályt betartja és a termékeny napokon tartózkodik a hüvelyi behatolással járó aktustól, annak ez a módszer 99.6%-os védettséget biztosít a terhességgel szemben. Aki ezeken a napokon valamilyen más, ún. 'barrier' módszert alkalmaz (óvszer, méhszájsapka, spermicid kúp, stb), azoknál a hatékonyság lecsökken az alkalmazott eszköz hatékonyságára.

3.Mítosz: A Termékenységtudat csak azoknál működik, akiknek tankönyvi ciklusaik vannak.
Tény: A Termékenységtudatban a fentebb már említett okokból kifolyólag pont az a jó, hogy ezt bárki alkalmazhatja, mert a megfigyelés mindig valós idejű, mindegy, hogy milyen korú az illető, hogy most hagyta abba a tablettát, hogy épp most szült, szoptat, vagy menopauzához közelít, minden egyes nap pontosan fogja tudni, hogy éppen mi történik a szervezetében és a ciklusnak melyik szakaszában jár. Azt pedig már amúgy is tisztáztuk korábban, hogy a "tankönyvi ciklus" nagyon ritka.

4.Mítosz: A Termékenységtudat csak babatervezésre vagy fogamzásgátlásra használható.
Tény: "Az ötödik életjel" című bejegyzés pont ezt cáfolja. A ciklusgörbe (ami a termékenységi jelek napi megfigyelésének rögzítése egy erre tervezett táblázatban) egy átfogó és nagyon részletes képet ad nekünk a hormonrendszerünk működéséről és a reproduktív egészségünkről. Általa megtudhatjuk, hogy minden rendben van-e a szervezetünkben. Aki megismeri a saját termékenységi ciklusmintázatát a görbék alapján, az nem fog mindig orvoshoz rohangálni, felesleges gyógyszereket szedni, mert megtanul különbséget tenni a természetes és természetellenes elemek között. Ha nem is használjuk a módszert fogamzásgátlásra vagy babatervezésre, megnyugtató a tudat, hogy kézzel fogható bizonyítéka van annak, hogy minden rendben velünk. Ha pedig valami gond van, akkor tudunk rá megoldást találni, van idő és lehetőség változtatni, a hatás pedig szintén szemmel látható lesz a későbbi görbéken.

   Remélem, mostanra már kaptatok egy képet arról, hogy miért is jó dolog ez a Termékenységtudat, miért is érdemes belevágni és megtanulni. A tanulás ugyan egy hosszabb folyamat, 1-2 ciklusgörbébe beletelik, mire magabiztosságot nyersz a jelek megfigyelésében és lejegyzésében, de maga a görbevezetés naponta legfeljebb 2 percet vesz igénybe, az információ pedig, amit általa nyersz, nagyon értékes és hasznos!
   Ha kedvet kaptatok hozzá, lépjetek kacsolatba velem itt, e-mailben vagy a Facebookon, garantálom, hogy nem fogtok csalódni! 😉