Úgy érzem, néhány dolgot még meg kell beszélnünk a peteéréssel és az ovulációval kapcsolatban.
Nagyon elterjedt az a vélekedés, hogy a petefészkekben felváltva érnek meg a tüszők, egyik hónapban bal oldalon van ovuláció, a másik hónapban jobb oldalon. Lehet, hogy sok nőnél így van, de ez nem szabályszerű. Minden hónapban mindkét petefészekben egyszerre több tüsző kezd el megérni, ezekből az egyik dominánssá válik, a többi pedig elhal és felszívódik. Természetesen a testünk nagyon jól tudja, hogy mit csinál, valószínűleg az a legoptimálisabb neki, ha a két oldal felváltva aktív, de ezt sok tényező befolyásolja, nem vehetjük készpénznek.
Van egy olyan jelenség, amit mittelschmerznek, ovulációs fájdalomnak hívunk. Ez általában ovulációkor érezhető annak a petefészeknek a környékén, amelyikből épp kilökődik az érett petesejt. Vannak azonban, akik már előtte, vagy még utána is érzik a fájdalmat néhány napig, ez egyénenként változó. Az sem általános, hogy pontosan mit érzünk ilyenkor. Hallottam beszámolókat finom szurkáló érzésről, nyilallásról, de majdhogynem görcsös fájdalomról is. Nem biztos, hogy mindig ugyanazt fogjuk érezni, sőt az sem, hogy mindig érezni fogjuk. Én a méhen kívüli műtétem után kezdtem el érezni, első alkalommal csak egy fél másodpercig tartó robbanásszerű dolog volt, aztán következő hónaptól napokig tartó tompa fájdalom, mostanában csak nyilallások.
És itt kapcsolódnék az első bekezdés témájához. Azok, akik a mittelschmerzen rendszeresen átesnek, arról számolnak be, hogy nem mindig felváltva aktívak a petefészkek, sőt legtöbbször nem. Ezt azonban előre tudni, vagy bizonyítani nyilván csak folyamatos ultrahangos megfigyeléssel lehetne. És azt, hogy mennyire csodálatosan működik a testünk számomra az is mutatja, hogy miután kivették a bal petevezetékemet, 80%-ban a jobb oldalon történik ovuláció, ha hihetünk a fájdalomnak (én mindenesetre hiszek neki), aminek következtében sokkal nagyobb az esély, hogy összejön a baba. De ezzel kapcsolatban azért beszúrnék egy megjegyzést: kutatások bizonyítják, hogy a hasüreg felé kilökődött petesejtet a másik oldali petevezeték is felveheti, tehát nem biztos, hogy megtermékenyítésre esélytelen hónap az, amikor a petevezeték nélküli oldalon van ovuláció.
Az utolsó téma mára a dupla ovuláció. Előfordul, hogy nem egy, hanem két tüsző lesz domináns (a két petefészekben 1-1). Ilyenkor a két kilökődés között maximum 24 óra eltérés lehet. A termékenységtudat módszer fogamzásgátlásra való használatakor a hőugrással bizonyított ovuláció után várni kell plusz két napot, mielőtt visszatérünk a védekezés nélküli együttléthez, pont azért, hogy egy esetleges második petesejtnek is legyen ideje elhalni a kilökődés után. Megtermékenyítés esetén előfordul, hogy csak az egyik kilökődött petesejtből lesz embrió, ilyenkor ultrahangos vizsgálat nélkül nem is fogjuk tudni, hogy dupla ovuláció volt. Ha pedig mindkét petesejt megtermékenyül, akkor beszélünk kétpetéjű ikrekről.
Remélem, ma is tanultatok valami hasznosat. Igazából ezzel a bejegyzéssel nagyjából el is fogyott a mondanivalóm, mostantól valószínűleg csak ritkán fogok írni, ha még eszembe jut valami, vagy ha találok egy érdekes cikket, amit lefordítanék nektek. Kérdéseket, kéréseket, megjegyzéseket továbbra is várok a hozzászólás részben. Tervezek egy sorozatot, amiben különböző, a termékenységre esetleg hatással lévő nőgyógyászati "problémákat", állapotokat beszélnénk meg (pl. miómák, hátrahajló méh stb), de ehhez az én tudásom kevés és még nem találtam meg a megfelelő interjúalanyt.
Ha esetleg van olyan téma, ami kimaradt, vagy csak érintőlegesen beszéltem róla és érdekel titeket, akkor jelezzétek, és továbbra is várom szeretettel az oktatásra jelentkezőket! 😉
2019. május 13., hétfő
2019. május 6., hétfő
A természetes családtervezéshez való társadalmi hozzáállás
Tény, hogy a 19. század végéig az emberiségnek nem volt égető szüksége arra, hogy szándékosan limitálja a családok méretét. Megtette ezt a rövid várható élettartam, a születés körüli elhalálozás gyakorisága és a háborúk. Az is meghatározó tényező volt, hogy a nők sokkal hosszabb ideig szoptattak, mint manapság, ezzel késleltetve a termékenységük visszatérését, növelve a terhességek között eltelt időszakokat. Ez még ma is megfigyelhető azoknál a népeknél, akik nem tartják fontosnak a születés-szabályozást.
Azonban a 19. században a nyugati társadalmakban jelentős változások kezdődtek. Az orvosi ellátás, bármennyire kiforratlan még, javított mind a gyerekek, mind a felnőttek egészségi állapotán, több ember élt hosszabb ideig. Az ipari forradalom vonzataként egyre több nő állt munkába, ezért vagy csak rövid ideig, vagy egyáltalán nem szoptatták gyermekeiket, ami a termékenység gyors visszatérésével járt. Ezek a változások okozták a túlnépesedéstől való félelem kialakulását.
A Thomas Robert Malthus (1766-1834) által 1798-ban írt Tanulmány a népesedés törvényéről nagy hatással volt Charles Darwinra (1809-1882) és másokra. Napóleon (1769-1821) sokkal büszkébb volt az 1804-ben bevezetett Code Napoléonra (Napóleon törvénykönyve), mint a 40 sikeres hadjáratára. Az új törvénnyel egyenlő örökösödési jogokat adott a szülők minden egyes gyermekének, ahelyett, hogy a legidősebb fiúé lenne az egész vagyon. Ez alapjaiban változtatta meg a családok hozzáállását az utódnemzéshez.
A következő nagy mérföldkő a családtervezés történelmében morális vagy etikai természetű volt. Addig az időig minden keresztény egyház elutasította, etikátlannak tartotta és a híveinek tiltotta a mesterséges fogamzásgátlást. Az anglikán egyház (Church of England) az 1930-as lambethi konferenciáján azonban legalizálta követői számára a különböző fogamzásgátlási technikák alkalmazását. Ezek után más európai és észak-amerikai keresztény egyházak is gyorsan követték a példát. Egyedül a római katolikus egyház ragaszkodott a hagyományos elvekhez és utasította el továbbra is a mesterséges módszereket. Ahogy ezek a megoldások egyre szélesebb körben terjedtek a protestánsok körében, a katolikus egyház megpróbált természetes alternatívát találni a fogamzásgátlásra, ám az általuk támogatott Naptár Módszer túl nagy arányban eredményezett nemkívánt terhességet. Ez vezetett komolyabb tudományos kutatások támogatásához a részükről, aminek köszönhető a biológiailag alátámasztott, sokkal hatékonyabb módszerek (Hőmérséklet Módszer, Billings Ovulációs Módszer, Szimptotermális Módszer) kialakulása és elterjedése. (Ezekről már beszéltem részletesen a történelmi bejegyzésben.)
Időközben kifejlesztették az első fogamzásgátló tablettát, ami rendkívül hatékony volt, azonban a hatalmas mennyiségű hormonnak súlyos egészségkárosító hatása volt a nőkre nézve. A hormonszint folyamatos csökkentésével ugyan jelentősen leredukálódott a halálesetek, agyvérzés, trombózis, rák kockázata, de teljesen nem szűnt meg a mai napig sem.
A 70-es évek második felében a WHO is aktivizálta magát a termékenységtudat és a természetes családtervezési módszerek terjesztésének érdekében, legelőször is hatékonysági kísérleteket végeztek. Rájöttek, hogy a mesterséges fogamzásgátlókkal ellentétben, ahol a hatékonyság a termék technikai minőségétől függ, a természetes módszereknél legnagyobb részben az oktatótól, aki tanítja. Ezért nagy hangsúlyt fektetnek a termékenységtudat oktatók képzésére, világszerte számos szervezet működik, akik ezzel foglalkoznak. Európában az angliai NFPTA volt az első, ami a WHO szerint megfelelően magas színvonalon képezte az oktatókat, ezzel kivívta az egészségszervezetek elismerését. 1980 óta számos más országnak segítenek oktató központokat és rendszereket felállítani saját mintára. (Én is náluk szereztem a képesítést.)
Elmondható tehát, hogy a természetes családtervezés bizonyos formái az idők kezdetétől jelen vannak (ezt a legelső történelmi bejegyzésben láttuk), komoly jelentőséget azonban az elmúlt néhány évszázadban kaptak, amikor a népességszám túl nagy iramban kezdett el nőni, túlnépesedéssel fenyegetve. A születés-szabályozásra vonatkozó elméleteket csak a múlt században igazolták vagy cáfolták tudományos szempontból. Köszönhetően leginkább a katolikus egyház kutatásokra adott támogatásainak, ma olyan módszerek állnak rendelkezésünkre, amelyek biológiai háttérrel és magas hatékonysági rátával rendelkeznek.
Úgy gondolom, hogy a mai világnak pont ezekre a megoldásokra van szüksége, nem kéne, hogy tovább károsítsuk az egészségünket és a környezetünket a mesterséges hormonokkal, és az egyéb eszközökkel, amikből egy használat után lassan lebomló vagy le nem bomló hulladék lesz. Nem beszélve arról, hogy mennyi pénzt költenek az emberek fogamzásgátlásra, míg a természetes módszerek ingyenesek, csak az oktatásért kell fizetni, de figyeljünk arra, hogy képzett oktatótól tanuljunk! 😉
Azonban a 19. században a nyugati társadalmakban jelentős változások kezdődtek. Az orvosi ellátás, bármennyire kiforratlan még, javított mind a gyerekek, mind a felnőttek egészségi állapotán, több ember élt hosszabb ideig. Az ipari forradalom vonzataként egyre több nő állt munkába, ezért vagy csak rövid ideig, vagy egyáltalán nem szoptatták gyermekeiket, ami a termékenység gyors visszatérésével járt. Ezek a változások okozták a túlnépesedéstől való félelem kialakulását.
A Thomas Robert Malthus (1766-1834) által 1798-ban írt Tanulmány a népesedés törvényéről nagy hatással volt Charles Darwinra (1809-1882) és másokra. Napóleon (1769-1821) sokkal büszkébb volt az 1804-ben bevezetett Code Napoléonra (Napóleon törvénykönyve), mint a 40 sikeres hadjáratára. Az új törvénnyel egyenlő örökösödési jogokat adott a szülők minden egyes gyermekének, ahelyett, hogy a legidősebb fiúé lenne az egész vagyon. Ez alapjaiban változtatta meg a családok hozzáállását az utódnemzéshez.
A következő nagy mérföldkő a családtervezés történelmében morális vagy etikai természetű volt. Addig az időig minden keresztény egyház elutasította, etikátlannak tartotta és a híveinek tiltotta a mesterséges fogamzásgátlást. Az anglikán egyház (Church of England) az 1930-as lambethi konferenciáján azonban legalizálta követői számára a különböző fogamzásgátlási technikák alkalmazását. Ezek után más európai és észak-amerikai keresztény egyházak is gyorsan követték a példát. Egyedül a római katolikus egyház ragaszkodott a hagyományos elvekhez és utasította el továbbra is a mesterséges módszereket. Ahogy ezek a megoldások egyre szélesebb körben terjedtek a protestánsok körében, a katolikus egyház megpróbált természetes alternatívát találni a fogamzásgátlásra, ám az általuk támogatott Naptár Módszer túl nagy arányban eredményezett nemkívánt terhességet. Ez vezetett komolyabb tudományos kutatások támogatásához a részükről, aminek köszönhető a biológiailag alátámasztott, sokkal hatékonyabb módszerek (Hőmérséklet Módszer, Billings Ovulációs Módszer, Szimptotermális Módszer) kialakulása és elterjedése. (Ezekről már beszéltem részletesen a történelmi bejegyzésben.)
Időközben kifejlesztették az első fogamzásgátló tablettát, ami rendkívül hatékony volt, azonban a hatalmas mennyiségű hormonnak súlyos egészségkárosító hatása volt a nőkre nézve. A hormonszint folyamatos csökkentésével ugyan jelentősen leredukálódott a halálesetek, agyvérzés, trombózis, rák kockázata, de teljesen nem szűnt meg a mai napig sem.
A 70-es évek második felében a WHO is aktivizálta magát a termékenységtudat és a természetes családtervezési módszerek terjesztésének érdekében, legelőször is hatékonysági kísérleteket végeztek. Rájöttek, hogy a mesterséges fogamzásgátlókkal ellentétben, ahol a hatékonyság a termék technikai minőségétől függ, a természetes módszereknél legnagyobb részben az oktatótól, aki tanítja. Ezért nagy hangsúlyt fektetnek a termékenységtudat oktatók képzésére, világszerte számos szervezet működik, akik ezzel foglalkoznak. Európában az angliai NFPTA volt az első, ami a WHO szerint megfelelően magas színvonalon képezte az oktatókat, ezzel kivívta az egészségszervezetek elismerését. 1980 óta számos más országnak segítenek oktató központokat és rendszereket felállítani saját mintára. (Én is náluk szereztem a képesítést.)
Elmondható tehát, hogy a természetes családtervezés bizonyos formái az idők kezdetétől jelen vannak (ezt a legelső történelmi bejegyzésben láttuk), komoly jelentőséget azonban az elmúlt néhány évszázadban kaptak, amikor a népességszám túl nagy iramban kezdett el nőni, túlnépesedéssel fenyegetve. A születés-szabályozásra vonatkozó elméleteket csak a múlt században igazolták vagy cáfolták tudományos szempontból. Köszönhetően leginkább a katolikus egyház kutatásokra adott támogatásainak, ma olyan módszerek állnak rendelkezésünkre, amelyek biológiai háttérrel és magas hatékonysági rátával rendelkeznek.
Úgy gondolom, hogy a mai világnak pont ezekre a megoldásokra van szüksége, nem kéne, hogy tovább károsítsuk az egészségünket és a környezetünket a mesterséges hormonokkal, és az egyéb eszközökkel, amikből egy használat után lassan lebomló vagy le nem bomló hulladék lesz. Nem beszélve arról, hogy mennyi pénzt költenek az emberek fogamzásgátlásra, míg a természetes módszerek ingyenesek, csak az oktatásért kell fizetni, de figyeljünk arra, hogy képzett oktatótól tanuljunk! 😉
2019. május 1., szerda
Hormonkalauz
Ebben a bejegyzésben sorra vesszük a termékenységtudat szempontjából lényeges hormonokat és szerepüket, remélem, hasznosnak találjátok majd (a tanfolyamon ez nyilván részletesebben ki van fejtve). A sorrendet az alapján állítottam fel, hogy a cikluson belül melyiknek mikor van szerepe.
1. GnRH (Gonadotropin Releasing Hormone) / gonadotropin felszabadító hormon:
A hipotalamusz termeli, feladata, hogy az agyalapi mirigyet FSH és LH hormon termelésére serkentse. A ciklus első felében van szerepe. Molekuláris szerkezetét 1977-ben határozták meg.
2. FSH (Follicle Stimulating Hormone) / follikulusz stimuláló hormon / tüszőérlelő hormon:
Az agyalapi mirigyben termelődik, a vérárammal jut el a petefészkekbe, ahol a tüszők és a bennük lévő petesejtek éréséért felelős (ciklus első fele). Férfiak esetében a herékben a spermiumtermelést irányítja (folyamatos).
3. Ösztrogén / tüszőhormon:
A legfontosabb női nemi hormon (férfiakban is jelen van, sokkal kisebb mennyiségben). A petefészekek termelik, ez a hormon felelős a másodlagos női nemi jellegek kialakulásáért és az ovuláció előtt a termékenységi jelekben megfigyelhető változásokért. Az ösztrogén emelkedő szintjének hatására kezd el termelődni a méhnyaknyák és válik egyre termékenyebbé, valamint ennek köszönhető az is, hogy a méhszáj felemelkedik és kinyílik. A ciklus első felének domináns hormonja.
4. LH (Luteinizing Hormone) / luteinizáló hormon / tüszőrepesztő hormon:
Az agyalapi mirigy termeli a GnRH hatására. Amikor az ösztrogénszint elér egy bizonyos határt, jelezve, hogy a petesejt a domináns tüszőben megérett és készen áll a kilökődésre, az LH hormon megrepeszti a tüszőt, megtörténik az ovuláció. Ezt a hormont mutatják ki a vizeletből elvégezhető ovulációs tesztek, a pozitív eredményt követő 12-24 órán belül indul útjára a petefészekből az érett petesejt.
Férfiaknál ez a hormon felelős a herékben a tesztoszteron termeléséért (folyamatos).
5. Progeszteron / sárgatesthormon:
Az ovuláció után a petefészekben visszamaradt tüsző átalakul sárgatestté, ez termeli a progeszteront. A sárgatesthormon blokkolja a hipotalamuszban a GnRH termelést, ezáltal az agyalapi mirigy sem produkál FSH-t (se LH-t), nem érik újabb tüsző és petesejt, az ösztrogénszint lecsökken, nem termelődik méhnyaknyák, a méhszáj bezáródik, tehát amíg progeszteron van jelen a szervezetben, addig terméketlenek vagyunk. A sárgatest élettartama 10-16 nap (egyénileg fix), eleinte még vastagítja a méhnyálkahártyát, előkészíti az esetleges beágyazódásra, de ha ez nem történik meg, akkor a ciklus végi elhalása, és ezáltal a hormonszint leesése menstruációs vérzést okoz.
Ha megtörtént a megtermékenyítés, a beágyazódás után a termelődő hCG hormon hatására a sárgatest nem hal el, addig termeli a progeszteront, amíg a kialakuló méhlepény át nem veszi tőle ezt a szerepet, a sárgatesthormonnak ugyanis hatalmas szerepe van a várandósság fenntartásában és az embrió fejlődésének elősegítésében.
6. hCG (human Chorionic Gonadotropin):
A hCG hormont a megtermékenyülés és beágyazódás után a kialakuló placenta kezdi el termelni, hogy életben tartsa a sárgatestet és ne szűnjön meg a progeszteron-ellátás. Az első trimeszterben fokozatosan nő a hCG-szint, amikor azonban a méhlepény átveszi a sárgatesthormon termelését, a hCG-re már nincs szükség, szintje csökkenni kezd, a várandósság végére teljesen kiürül a szervezetből.
Jelenléte vizeletből is kimutatható, ezen alapulnak az otthon elvégezhető terhességi tesztek.
7. Prolaktin:
A prolaktin az agyalapi mirigyben termelődik kis mennyiségben evés, szex, ösztrogén-kezelés és ovuláció hatására, szerepe van az immunrendszer- , az anyagcsere- és a hasnyálmirigy megfelelő működésében.
Nagy mennyiségű keletkezését a szoptatás váltja ki, ez elősegíti az emlőkben a tejtermelést, közben pedig blokkolja a hipotalamuszban a GnRH előállítását, így a szülés után az intenzív szoptatás (más feltételek teljesülése mellett) késleltetheti a termékenység visszatérését, lecsökkentheti az újbóli teherbe esés esélyét. Sok népcsoport előszeretettel alkalmazza ezt a módszert a két szülés közötti időszak meghosszabítására.
Természetesen más hormonok is részt vesznek a folyamatokban, de termékenységtudat szempontból ezek azok, amiket feltétlenül ismerni kell. 😉
1. GnRH (Gonadotropin Releasing Hormone) / gonadotropin felszabadító hormon:
A hipotalamusz termeli, feladata, hogy az agyalapi mirigyet FSH és LH hormon termelésére serkentse. A ciklus első felében van szerepe. Molekuláris szerkezetét 1977-ben határozták meg.
2. FSH (Follicle Stimulating Hormone) / follikulusz stimuláló hormon / tüszőérlelő hormon:
Az agyalapi mirigyben termelődik, a vérárammal jut el a petefészkekbe, ahol a tüszők és a bennük lévő petesejtek éréséért felelős (ciklus első fele). Férfiak esetében a herékben a spermiumtermelést irányítja (folyamatos).
3. Ösztrogén / tüszőhormon:
A legfontosabb női nemi hormon (férfiakban is jelen van, sokkal kisebb mennyiségben). A petefészekek termelik, ez a hormon felelős a másodlagos női nemi jellegek kialakulásáért és az ovuláció előtt a termékenységi jelekben megfigyelhető változásokért. Az ösztrogén emelkedő szintjének hatására kezd el termelődni a méhnyaknyák és válik egyre termékenyebbé, valamint ennek köszönhető az is, hogy a méhszáj felemelkedik és kinyílik. A ciklus első felének domináns hormonja.
4. LH (Luteinizing Hormone) / luteinizáló hormon / tüszőrepesztő hormon:
Az agyalapi mirigy termeli a GnRH hatására. Amikor az ösztrogénszint elér egy bizonyos határt, jelezve, hogy a petesejt a domináns tüszőben megérett és készen áll a kilökődésre, az LH hormon megrepeszti a tüszőt, megtörténik az ovuláció. Ezt a hormont mutatják ki a vizeletből elvégezhető ovulációs tesztek, a pozitív eredményt követő 12-24 órán belül indul útjára a petefészekből az érett petesejt.
Férfiaknál ez a hormon felelős a herékben a tesztoszteron termeléséért (folyamatos).
5. Progeszteron / sárgatesthormon:
Az ovuláció után a petefészekben visszamaradt tüsző átalakul sárgatestté, ez termeli a progeszteront. A sárgatesthormon blokkolja a hipotalamuszban a GnRH termelést, ezáltal az agyalapi mirigy sem produkál FSH-t (se LH-t), nem érik újabb tüsző és petesejt, az ösztrogénszint lecsökken, nem termelődik méhnyaknyák, a méhszáj bezáródik, tehát amíg progeszteron van jelen a szervezetben, addig terméketlenek vagyunk. A sárgatest élettartama 10-16 nap (egyénileg fix), eleinte még vastagítja a méhnyálkahártyát, előkészíti az esetleges beágyazódásra, de ha ez nem történik meg, akkor a ciklus végi elhalása, és ezáltal a hormonszint leesése menstruációs vérzést okoz.
Ha megtörtént a megtermékenyítés, a beágyazódás után a termelődő hCG hormon hatására a sárgatest nem hal el, addig termeli a progeszteront, amíg a kialakuló méhlepény át nem veszi tőle ezt a szerepet, a sárgatesthormonnak ugyanis hatalmas szerepe van a várandósság fenntartásában és az embrió fejlődésének elősegítésében.
6. hCG (human Chorionic Gonadotropin):
A hCG hormont a megtermékenyülés és beágyazódás után a kialakuló placenta kezdi el termelni, hogy életben tartsa a sárgatestet és ne szűnjön meg a progeszteron-ellátás. Az első trimeszterben fokozatosan nő a hCG-szint, amikor azonban a méhlepény átveszi a sárgatesthormon termelését, a hCG-re már nincs szükség, szintje csökkenni kezd, a várandósság végére teljesen kiürül a szervezetből.
Jelenléte vizeletből is kimutatható, ezen alapulnak az otthon elvégezhető terhességi tesztek.
7. Prolaktin:
A prolaktin az agyalapi mirigyben termelődik kis mennyiségben evés, szex, ösztrogén-kezelés és ovuláció hatására, szerepe van az immunrendszer- , az anyagcsere- és a hasnyálmirigy megfelelő működésében.
Nagy mennyiségű keletkezését a szoptatás váltja ki, ez elősegíti az emlőkben a tejtermelést, közben pedig blokkolja a hipotalamuszban a GnRH előállítását, így a szülés után az intenzív szoptatás (más feltételek teljesülése mellett) késleltetheti a termékenység visszatérését, lecsökkentheti az újbóli teherbe esés esélyét. Sok népcsoport előszeretettel alkalmazza ezt a módszert a két szülés közötti időszak meghosszabítására.
Természetesen más hormonok is részt vesznek a folyamatokban, de termékenységtudat szempontból ezek azok, amiket feltétlenül ismerni kell. 😉
2019. április 23., kedd
REPRODUKTÍV TÖRTÉNELEM - 19-20. század: A szimptotermális módszerek
Az előző történelmi részt a Számítás-hő Módszer kialakulásánál hagytuk abba, ma innen megyünk tovább.
Az alaptesthőt figyelő módszereknek ugyan már van tudományos alapja, ellenben a Naptár Módszerrel, ami csak találgatás, de még mindig ott tartunk, hogy a termékeny időszaknak csak a végét tudjuk pontosan megállapítani. Az ovuláció előtt azonban a védekezés nelküli szex még mindig nagyon sok nemkívánt terhességet eredményez. Ezen fog változtatni a méhnyaknyák felfedezése és megfigyelése.
A méhnyaknyák jelenségét először Felix Pouchet írta le 1847-ben, de csak 1954-ben jött rá Dr John Billings, hogy ennek a megfigyelésével pontosan be lehet határolni a termékeny időszakot a ciklus során. 1964-re készült el kidolgozott módszere, a Billings Ovulációs Módszer, amely kizárólag a méhnyaknyák-minta követésén alapul. Ezzel jelentősen lecsökkent a hibázás lehetősége, amennyiben a termékeny időszak alatt absztinenciát gyakoroltak a párok.
A Billings Módszer publikálásának évében egy amerikai szülész, Dr Edward O'Keefe felfedezte és leírta a méhszáj változásait a ciklus során, én ennek a termékenységgel való összefüggéseit. Azt is ő javasolta először, hogy a nők saját magukon figyeljék ezeket a jeleket napi szinten, így meg fogják tudni állapítani, hogy mikor termékenyek.
Ennek a két új jelnek a korábbiakhoz való hozzáadásával alakult ki végül a Termékenységtudat vagy Szimptotermális Módszer, ami mindezeket a megfigyeléseket ötvözi, ezért olyan hatékony megfelelő alkalmazás esetén.
A Szimptotermális Módszer (Kettős Ellenőrzés Módszernek is hívják) a termékeny időszak elejének és végének a meghatározásához is 2-2 jelet vesz figyelembe, hogy tuti legyen a dolog, ugyanis a jelek nem mindig vannak összhangban egymással. A termékenység kezdetét az Ogino-Knaus és a Billings Módszert együttesen nézve tudjuk megállapítani, a végét pedig a Billings és a Hőmérséklet Módszer alapján. Ehhez jön hozzá, mintegy megerősítésként, a méhszáj változásainak a megfigyelése.
Természetesen a Szimptotermális Módszernek is vannak variációi, különböző irányzatok különböző szabályrendszert alkalmaznak, de mindegyiknek az előbb felsorolt jelek napi szintű megfigyelése és táblázatban vezetése az alapja. Egy irányzatot emelnék csak ki ezek közül, az egyetlent, amit a katolikus egyház is elfogad és támogat (rengeteg pénzt adtak kutatásokra és a módszer kifejlesztésére), ez pedig a Természetes Családtervezés. Ennek az irányzatnak a legszigorúbb a szabályrendszere, a termékeny időszakban absztinenciát gyakoroltat, ezért ez a legbiztonságosabb módszer, ha fogamzásgátlásról van szó, tökéletes alkalmazás esetén 99.6%-os védelmet biztosít.
Remélem, hogy érdekesnek találtátok a bejegyzést, és most már látjátok, hogy a Termékenységtudat nem egy légből kapott valami, hanem komoly kutatások és felfedezések állnak a hátterében. Továbbra is arra bíztatok mindenkit, hogy ossza meg a véleményét a hozzászólás résznél, aki pedig szeretné elsajátítani a módszert, jelentkezzen okatatásra valamelyik elérhetőségemen! 😉
Az alaptesthőt figyelő módszereknek ugyan már van tudományos alapja, ellenben a Naptár Módszerrel, ami csak találgatás, de még mindig ott tartunk, hogy a termékeny időszaknak csak a végét tudjuk pontosan megállapítani. Az ovuláció előtt azonban a védekezés nelküli szex még mindig nagyon sok nemkívánt terhességet eredményez. Ezen fog változtatni a méhnyaknyák felfedezése és megfigyelése.
A méhnyaknyák jelenségét először Felix Pouchet írta le 1847-ben, de csak 1954-ben jött rá Dr John Billings, hogy ennek a megfigyelésével pontosan be lehet határolni a termékeny időszakot a ciklus során. 1964-re készült el kidolgozott módszere, a Billings Ovulációs Módszer, amely kizárólag a méhnyaknyák-minta követésén alapul. Ezzel jelentősen lecsökkent a hibázás lehetősége, amennyiben a termékeny időszak alatt absztinenciát gyakoroltak a párok.
A Billings Módszer publikálásának évében egy amerikai szülész, Dr Edward O'Keefe felfedezte és leírta a méhszáj változásait a ciklus során, én ennek a termékenységgel való összefüggéseit. Azt is ő javasolta először, hogy a nők saját magukon figyeljék ezeket a jeleket napi szinten, így meg fogják tudni állapítani, hogy mikor termékenyek.
Ennek a két új jelnek a korábbiakhoz való hozzáadásával alakult ki végül a Termékenységtudat vagy Szimptotermális Módszer, ami mindezeket a megfigyeléseket ötvözi, ezért olyan hatékony megfelelő alkalmazás esetén.
![]() |
Ciklusgörbe vezetése applikációban |
A Szimptotermális Módszer (Kettős Ellenőrzés Módszernek is hívják) a termékeny időszak elejének és végének a meghatározásához is 2-2 jelet vesz figyelembe, hogy tuti legyen a dolog, ugyanis a jelek nem mindig vannak összhangban egymással. A termékenység kezdetét az Ogino-Knaus és a Billings Módszert együttesen nézve tudjuk megállapítani, a végét pedig a Billings és a Hőmérséklet Módszer alapján. Ehhez jön hozzá, mintegy megerősítésként, a méhszáj változásainak a megfigyelése.
Természetesen a Szimptotermális Módszernek is vannak variációi, különböző irányzatok különböző szabályrendszert alkalmaznak, de mindegyiknek az előbb felsorolt jelek napi szintű megfigyelése és táblázatban vezetése az alapja. Egy irányzatot emelnék csak ki ezek közül, az egyetlent, amit a katolikus egyház is elfogad és támogat (rengeteg pénzt adtak kutatásokra és a módszer kifejlesztésére), ez pedig a Természetes Családtervezés. Ennek az irányzatnak a legszigorúbb a szabályrendszere, a termékeny időszakban absztinenciát gyakoroltat, ezért ez a legbiztonságosabb módszer, ha fogamzásgátlásról van szó, tökéletes alkalmazás esetén 99.6%-os védelmet biztosít.
Remélem, hogy érdekesnek találtátok a bejegyzést, és most már látjátok, hogy a Termékenységtudat nem egy légből kapott valami, hanem komoly kutatások és felfedezések állnak a hátterében. Továbbra is arra bíztatok mindenkit, hogy ossza meg a véleményét a hozzászólás résznél, aki pedig szeretné elsajátítani a módszert, jelentkezzen okatatásra valamelyik elérhetőségemen! 😉
2019. április 16., kedd
Reproduktív cunami, avagy a hormontermelés és a ciklus formatálása
Bizonyos események olyan hatással vannak a reproduktív hormontermelésünkre és ezáltal a ciklusunkra, mint egy természeti katasztrófa egy falura: mindent elsöpör, újra kell kezdeni az építkezést. Mintha megnyomnád 'a rendszer visszaállítása' gombot, és ezáltal minden létező korábbi adat és beállítás nyomtalanul kitörlődne.
Ilyen esetekben a ciklusgörbék számozását újra kell kezdeni, a módszer fogamzásgátlásra való használatakor vissza kell térni a kezdeti szabályokhoz az ovuláció előtti viszonylag terméketlen időszakkal kapcsolatban. De mik is ezek az események?
1. Kihordott terhesség és szülés: A fogantatás pillanatában a szervezet átáll a várandósság sikeres lebonyolítására, a ciklus megszűnik, más folyamatok zajlanak a testünkben, más hormonok játszanak főszerepet. Ez a hosszan tartó, nagymértékű változás akkora "sokkot" okoz a hormonháztartásunknak, és annyira el van foglalva a szervezetünk az új helyzettel, hogy teljesen elfelejti, mi volt előtte, hogyan csinálta, amit csinált. Szülés után (a szoptatástól függően) hónapokba, vagy akár 1-2 évbe is beletelhet, míg a ciklus visszaáll a normális működésre, és lényeges eltéréseket tapasztalhatunk a terhesség előtti állapothoz képes. Teljesen megváltozhat a hossza, a nyákmintázat, a vérzés időtartama és intenzitása stb. Ezért fogamzásgátlás esetén nem lehet a régebbi adatokra alapozni, újra végig kell járni a különböző szabályok fázisait, fel kell építeni a biztonságos rendszert. Babatervezésnél a ciklusadatok nem annyira lényegesek, csak a nyákot és az ovulációt kell figyelni, akár az első menstruáció előtt is újra teherbe lehet esni.
2. Spontán vetélés vagy művi terhességmegszakítás: Az előzőekben leírtakhoz képest ezek a folyamatok kisebb mértékben sokkolják a szervezetet, mert a terhesség nem annyira előrehaladott, rövidebb idő alatt ér véget. A menstruációs ciklus is néhány hónapon belül biztosan helyreáll. Azonban, ha a módszert fogamzásgátlásra szeretnénk használni, akkor egy ilyen esemény után is elölről kell kezdeni a görbék számozását és a különböző szabályok alkalmazását, mert sose tudhatjuk előre, hogy mennyire fognak megváltozni a ciklusadatok, fő a biztonság.
+1. Hormonális fogamzásgátló alkalmazása: Ez egy bonyolultabb helyzet. Már említettem, hogy a mesterséges hormonok teljesen kiiktatják a ciklust, minden természetes folyamatot leállítanak menopauza állapotot idézve elő. Viszont a kutatások azt is bizonyítják, hogy a szervezet nem felejti el teljes mértékben, ami előtte volt, ha valamilyen probléma "megoldására" írták fel a gyógyszert, az ugyanúgy vissza fog térni, amikor abbahagyjuk a szedést. Ha az autódnak csúszik a kuplungja, mindegy, milyen hosszú időre állsz meg az autópályán és állítod le a motort, amikor újra elindulsz ugyanúgy csúszni fog. A mesterséges hormonok is sokkolják a szervezetet, de másképp, mint a természetesen létrejövő folyamatok. A tabletta elhagyása után akár 1-1,5 év is eltelhet, míg a ciklusunk normalizálódik és a hormontermelés helyreáll, de a korábbi problémák nem fognak megszűnni. A ciklusgörbék számozása azonban minden ilyen esetben újrakezdődik, mindegy, milyen hosszú ideig alkalmaztuk a hormonális fogamzásgátlót, nem alapozhatunk a régi adatokra, kockáztatva egy nemkívánt terhességet.
A szülés-szoptatás és a hormonális fogamzásgátló abbahagyása egyébként speciális esetnek számít, pont azért, mert a szervezetnek hosszabb időbe telik visszaállni a normális működésre. Ilyenkor van egy-két extra szabály, amit alkalmazni kell, ha nem akarunk babát, ezeket egy külön oktatás folyamán sajátíthatjátok el, nem tartozik bele az alaptanfolyamba.
Remélem, hogy hasznosnak találtátok a mai bejegyzést is, várom a hozzászólásokat, és ha kedvet kaptatok a módszer megtanulásához, jelentkezzetek! 😉
Ilyen esetekben a ciklusgörbék számozását újra kell kezdeni, a módszer fogamzásgátlásra való használatakor vissza kell térni a kezdeti szabályokhoz az ovuláció előtti viszonylag terméketlen időszakkal kapcsolatban. De mik is ezek az események?
1. Kihordott terhesség és szülés: A fogantatás pillanatában a szervezet átáll a várandósság sikeres lebonyolítására, a ciklus megszűnik, más folyamatok zajlanak a testünkben, más hormonok játszanak főszerepet. Ez a hosszan tartó, nagymértékű változás akkora "sokkot" okoz a hormonháztartásunknak, és annyira el van foglalva a szervezetünk az új helyzettel, hogy teljesen elfelejti, mi volt előtte, hogyan csinálta, amit csinált. Szülés után (a szoptatástól függően) hónapokba, vagy akár 1-2 évbe is beletelhet, míg a ciklus visszaáll a normális működésre, és lényeges eltéréseket tapasztalhatunk a terhesség előtti állapothoz képes. Teljesen megváltozhat a hossza, a nyákmintázat, a vérzés időtartama és intenzitása stb. Ezért fogamzásgátlás esetén nem lehet a régebbi adatokra alapozni, újra végig kell járni a különböző szabályok fázisait, fel kell építeni a biztonságos rendszert. Babatervezésnél a ciklusadatok nem annyira lényegesek, csak a nyákot és az ovulációt kell figyelni, akár az első menstruáció előtt is újra teherbe lehet esni.
2. Spontán vetélés vagy művi terhességmegszakítás: Az előzőekben leírtakhoz képest ezek a folyamatok kisebb mértékben sokkolják a szervezetet, mert a terhesség nem annyira előrehaladott, rövidebb idő alatt ér véget. A menstruációs ciklus is néhány hónapon belül biztosan helyreáll. Azonban, ha a módszert fogamzásgátlásra szeretnénk használni, akkor egy ilyen esemény után is elölről kell kezdeni a görbék számozását és a különböző szabályok alkalmazását, mert sose tudhatjuk előre, hogy mennyire fognak megváltozni a ciklusadatok, fő a biztonság.
+1. Hormonális fogamzásgátló alkalmazása: Ez egy bonyolultabb helyzet. Már említettem, hogy a mesterséges hormonok teljesen kiiktatják a ciklust, minden természetes folyamatot leállítanak menopauza állapotot idézve elő. Viszont a kutatások azt is bizonyítják, hogy a szervezet nem felejti el teljes mértékben, ami előtte volt, ha valamilyen probléma "megoldására" írták fel a gyógyszert, az ugyanúgy vissza fog térni, amikor abbahagyjuk a szedést. Ha az autódnak csúszik a kuplungja, mindegy, milyen hosszú időre állsz meg az autópályán és állítod le a motort, amikor újra elindulsz ugyanúgy csúszni fog. A mesterséges hormonok is sokkolják a szervezetet, de másképp, mint a természetesen létrejövő folyamatok. A tabletta elhagyása után akár 1-1,5 év is eltelhet, míg a ciklusunk normalizálódik és a hormontermelés helyreáll, de a korábbi problémák nem fognak megszűnni. A ciklusgörbék számozása azonban minden ilyen esetben újrakezdődik, mindegy, milyen hosszú ideig alkalmaztuk a hormonális fogamzásgátlót, nem alapozhatunk a régi adatokra, kockáztatva egy nemkívánt terhességet.
A szülés-szoptatás és a hormonális fogamzásgátló abbahagyása egyébként speciális esetnek számít, pont azért, mert a szervezetnek hosszabb időbe telik visszaállni a normális működésre. Ilyenkor van egy-két extra szabály, amit alkalmazni kell, ha nem akarunk babát, ezeket egy külön oktatás folyamán sajátíthatjátok el, nem tartozik bele az alaptanfolyamba.
Remélem, hogy hasznosnak találtátok a mai bejegyzést is, várom a hozzászólásokat, és ha kedvet kaptatok a módszer megtanulásához, jelentkezzetek! 😉
2019. április 11., csütörtök
Mit kell tudni a vetélésről?
A pozitív terhességi teszt többnyire örömöt hoz a családba, ám sajnos nem minden várandósság tart 9 hónapig, és nem mindig lesz belőle baba a végén. Az első trimeszter különösen érzékeny időszak, gyakorlatilag bármelyik pillanatban bármi megtörténhet. Ezért is van az, hogy nagyon sokan magukban tartják az örömhírt, amíg le nem telik az első három hónap, akár babonából, akár azért, mert a magzat esetleges elvesztését talán könnyebb feldolgozni, ha még nem tud róla az egész világ.
Személy szerint én a második terhességemről csak akkor beszéltem a családnak, amikor már vége lett, és akkor is csak megemlítettem, hogy tudjanak róla, tanulva az első esetből, amikor szétkürtöltük, aztán magyarázhattuk el vagy százszor, külön mindenkinek, hogy mi történt.
A vetélés a leggyakoribb spontán esemény, ami miatt egy várandósság megszakadhat, épp ezért osztottam meg veletek a történetemet és fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla.
Magyarországon vetélésnek hívják a terhesség betöltött 24. hete előtti megszakadását, amikor 500 gramm súly alatti, életjelenséget nem mutató magzat születik. A legtöbb vetélés még a 12. hét előtt következik be. A várandósság korai szakaszában bonyolult, összetett folyamatok játszódnak le, bármilyen apró hiba a sejtek osztódása, differenciálódása során később komoly károsodáshoz vezethet. Ha ezt a szervezetünk észreveszi, nem engedi tovább haladni a terhességet.
Személy szerint én a második terhességemről csak akkor beszéltem a családnak, amikor már vége lett, és akkor is csak megemlítettem, hogy tudjanak róla, tanulva az első esetből, amikor szétkürtöltük, aztán magyarázhattuk el vagy százszor, külön mindenkinek, hogy mi történt.
A vetélés a leggyakoribb spontán esemény, ami miatt egy várandósság megszakadhat, épp ezért osztottam meg veletek a történetemet és fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla.
Magyarországon vetélésnek hívják a terhesség betöltött 24. hete előtti megszakadását, amikor 500 gramm súly alatti, életjelenséget nem mutató magzat születik. A legtöbb vetélés még a 12. hét előtt következik be. A várandósság korai szakaszában bonyolult, összetett folyamatok játszódnak le, bármilyen apró hiba a sejtek osztódása, differenciálódása során később komoly károsodáshoz vezethet. Ha ezt a szervezetünk észreveszi, nem engedi tovább haladni a terhességet.
Vannak olyan rizikófaktorok, amikre nincs befolyásunk, ilyenek például az anatómiai elváltozások, genetikai rendellenességek, korábbi műtétek, PCOS, stb. Vannak azonban olyanok is, amiken tudunk változtatni, pl. dohányzás, drog- és alkoholfogyasztás, nem megfelelő táplálkozás. Nagyon ajánlott ezekre már hónapokkal a babatervezés előtt gondolni, a szervezetnek időre van szüksége, hogy megszabaduljon a káros anyagoktól. Ha akkor kapunk észbe, amikor már a kezünkben van a pozitív teszt, nagy valószínűséggel elkéstünk.
A vetélésnek több típusát különböztetjük meg, a kezelés is ezektől függően változik:
- Fenyegető vetélésről beszélünk, amikor alhasi görcsöket és hüvelyi vérzést tapasztalunk, de a méhszáj nem nyílik ki, a terhesség tovább fejlődik. Ilyen esetben sok pihenés, magnézium- és progeszteronpótlás és bő folyadékbevitel segíthet megmenteni a fejlődő embriót.
- Inkomplett vetélésnek nevezzük, amikor a görcsök és vérzés mellett a méhszáj kinyílik. Ilyenkor nagyon gyorsan megkezdődik a terhesség kiürülése, a folyamatot nem lehet megállítani. Ennek lehet a következménye a komplett vetélés, amikor a méhüreg teljesen kitisztul a vérzés során. Ha bármilyen szövet esetleg visszamarad, azt művi úton el kell távolítani.
- "Missed" abortion, avagy nem lezajlott vetélés: ez az az eset, amikor a terhesség fejlődése megszakad, az embrió vagy a magzat nem mutat életjelenséget, de a vetélés nem indult be spontán. Ezt háromféleképpen lehet "kezelni". Ha a fejlődés nem rég szakadt meg, rendszeres kontrollvizsgálatok mellett várhatunk néhány hetet, hátha magától beindul a folyamat és nincs szükség beavatkozásra. A második lehetőség a gyógyszeres "elhajtás", amikor a beadott injekciók késztetik a méhet összehúzódásra és az elhalt embrió kilökésére, ez a módszer hetekig is eltarthat és folyamatos megfigyelést, rendszeres vizsgálatokat igényel. A legegyszerűbb és leggyorsabb (de nem biztos, hogy a legjobb!) megoldás a műtéti befejezés (missed abortion), ami az abortusztól csak abban különbözik, hogy esetünkben az embrió már nem él.
A már folyamatban lévő spontán vetélés esetén is néha szükség lehet a műtéti beavatkozásra, hogy elkerüljük a túl nagy vérveszteséget, ezért minden esetben orvoshoz kell fordulni, amint alhasi görcsöket vagy hüvelyi vérzést tapasztalunk a várandósság során!
A statisztika azt mutatja, hogy azoknál a nőknél, akik tudják, hogy várandósak, a vetélés előfordulása durván 10-20%, ha viszont az összes megtermékenyítést nézzük, akkor ez az arány 30-50%-ra emelkedik. (Vagyis lehet, hogy már többször elvetéltél, de nem is tudsz róla. Mi??? Neee!) 35 év alatt körülbelül a terhességek 10 %-a végződik vetéléssel, míg 40 éves kor fölött 45% (30 éves kortól egyre növekszik az esélye). A nők nagyjából az 5%-ánál egymás után kétszer történik vetélés.
A hivatalos orvosi álláspont szerint a harmadik alkalom után beszélhetünk fennálló termékenységi problémáról,
( - amit előszeretettel emlegetnek meddőségként, de én nem szeretem ezt a szót használni, mert úgy hangzik, mint egy megmásíthatatlan ítélet, nem pedig mint egy átmeneti állapot, - ) ekkor kezdik csak el kivizsgálni a háttérben álló lehetséges okokat. Nem kívánom senkinek, hogy idáig jusson.
Remélem, ma is tanultatok valamit, leginkább azt, hogy megfontoltan és tudatosan, előre érdemes készülni a babavállalásra, hogy a lehető legalacsonyabb szintre csökkenjen a vetélés esélye, de ha rajtatok kívül álló okok miatt mégis megtörténik, figyeljétek a jeleket és időben menjetek orvoshoz!
A Termékenységtudat segíthet a várandósság korai megállapításában és ezáltal a bajra utaló tünetek felismerésében. Fontosnak tartom a kivizsgálást ezek jelentkezésekor, ugyanakkor úgy gondolom, hogy a testünk nagyon jól tudja, hogy mit csinál, bíznunk kell benne, nincs feltétlenül szükség orvosi beavatkozásra, hagyjuk érvényesülni a természet törvényeit! 😉
2019. március 27., szerda
A második angyalunk
Napra pontosan egy évvel az első pozitív terhességi tesztem után megint megjelent a második csík. A legtöbb embert, aki gyereket szeretne, ez határtalan boldogsággal töltené el, izgatottan várná a fejleményeket. Velem nem így volt.
Az a hónap már alapból szorongással telt, mert az utolsó menstruációm is napra pontosan ugyanakkor jött meg, mint a méhen kívüli esetében. Kicsit lazábbra is vettük a dolgokat, mert tartottam attól, hogy mi van, ha megint nem jó helyen ágyazódik be a petesejt, így is már csak egy petevezetékem maradt, azt nem veszíthetem el. Nem azt mondom, hogy nem voltunk együtt, csak nem koncentráltunk annyira az időzítésre, úgy voltam vele, hogy kivételesen nem bánnám, ha most épp nem jönne össze a baba. De összejött.
Rengeteg pozitív és negatív érzelemmel viaskodtam a két csíkot látva a teszten. Még mindig élénken élt bennem, ami egy évvel azelőtt történt, és rettegtem attól, hogy ez újra megtörténhet. Nem vártam, azonnal elmentem orvoshoz, mert a lehető leghamarabb ki akartam deríteni, hogy mi a helyzet. Persze túl korai volt a vizsgálat, hiszen még alig léptem be az ötödik hétbe, ilyenkor még semmi nem látszik az ultrahangon. A doki elküldött vérvételre, azt mondta, hogy ha már 1500 fölött van a HCG hormon szintje, akkor menjek csak vissza ultrahangra, addigra elég nagy lesz az embrió, hogy lássuk.
Szerencsére nem kellett sokat várni, a második laboreredmény után mehettem is a vizsgálatra, de az a néhány nap félelemmel, aggódással, szorongással telt, néha teljesen magamba zuhantam, nem hittem, hogy ennek a várandósságnak jobb vége lesz, mint az előzőnek.
Az ultrahangos vizsgálat azonban pozitív hírekkel szolgált, a megtermékenyített petesejt átjutott a petevezetéken, és a méhfalba ágyazódott be, ahogy kell. Most már megnyugodhattam, bár még beletelt jópár órába, mire felfogtam az egészet, utána fordult csak a rettegés határtalan boldogságba. De ez nem tarthatott sokáig.
Az ötödik hét végén elkezdődött a pecsételő vérzés. Ultrahangra legközelebb csak a 7. héten kellett mennem, amikor már szívhangot is néznek. Sejtettem, hogy valami nincs rendben, hiszen a vérzés várandósság alatt nem jelent jót, de azt már tudtam, hogy legalább most nem méhen kívüli terhességről van szó (ami életveszélyes lenne). Hittem abban, hogy csak az történik velünk, aminek történnie kell, nyilván mindennek megvan az oka, ezért nem rohantam dokihoz progeszteronért, hanem vártam. Vártam, hogy mi lesz ebből.
A pecsételés nem múlt el, sőt néha vérzésbe fordult át egy-egy napra. Újra meg újra elvégeztem a terhességi tesztet, de még mindig határozottan pozitívat mutatott. Kivártam az ultrahang napját, akkor mondtam csak az orvosnak, hogy mi a helyzet. Megvizsgált, mondta, hogy látja a magzatot a méhemben, már fél centiméter nagy. Kétszer is bekapcsolta a hangszórót, de nem hallottunk semmit, majd egy idő után már az is nyilvánvaló lett, hogy a baba egyáltalán meg se mozdul. Nem mondta meg rögtön, miután felöltöztem, át kellett mennem egy külön irodába, de én akkor már tudtam. A kisbabám nem élt.
Három választási lehetőségem volt: egy rövid beavatkozás során eltávolítják (küret), injekcióval hajtják el, vagy megvárjuk, hogy a szervezetem önállóan megszabaduljon tőle. A férjemmel összhangban a harmadik variáció mellett döntöttem. Addigra, talán a Termékenységtudatnak köszönhetően, olyan magabiztosságra és a testem iránti bizalomra tettem szert, hogy eszem ágában sem volt hagyni, hogy bárhogyan is beavatkozzanak a természet rendjébe. Biztos voltam benne, hogy a szervezetem majd gondoskodik az elhalt magzatról, nem kell neki semmilyen segítség. És így is lett.
Húsz nap folyamatos pecsételés után a 8. hétben beindult a vetélés. Egy hónapos határidőt kaptam arra, hogy ez magától megoldódjon, két hetente HCG ellenőrzéssel, a végén ultrahanggal, de nem kellett annyit várni. Egy hétig tartott a vérzés, néha iszonyatos görcsökkel tarkítva, utána még hét nap pecsételés, de erőt adott a tudat, hogy a szervezetem nagyon jól tudja, hogy mit csinál, pontosan úgy működik, ahogy kell.
Az egy hónap leteltével visszamentem ultrahangra és egy utolsó vérvételre. A HCG szintem már egyáltalán nem utalt várandósságra (néha beletelik 1-2 hétbe vetélés vagy műtét után, mire visszacsökken a normális értékre), az ultrahang pedig kimutatta, hogy minden szépen kiürült a méhemből, nincs semmi probléma. (Ha lett volna visszamaradt szövet, akkor azt művi úton el kellett volna távolítani.)
Ezt a veszteséget valahogy sokkal nyugodtabban kezeltem, magabiztos voltam a döntéseimben és tudtam, hogy ennek valószínűleg így kellett lennie, de persze ettől még pokolian fájt, hogy elment egy újabb baba, és hátrahagyta a kínzó "Miért..?"-eket.
Mindenki másképp dolgozza fel érzelmileg ezeket a dolgokat, nekem környezetváltozás, kikapcsolódás, sok elfoglaltság kellett. A méhen kívüli után elutaztunk kettesben egy hosszú hétvégére, a vetélés után hazajöttem egy időre, hogy a családommal és a barátaimmal legyek. A férjem elrakta emlékbe az összes pozitív tesztet mindkét évből és azzal az ötlettel pörgeti magát (engem inkább idegesít), hogy ezek után, ha megint összejön a baba, akkor tuti hármasikreink lesznek.
Mindezt azért osztom meg veletek, hogy halljatok róla, tanuljatok belőle, talán hasznotokra válik. Nyilván nem azt mondom, hogy mindenkinek ugyanígy kell csinálni. Én hiszem, hogy mi a számunkra legjobb döntéseket hoztuk, de ez csak a mi történetünk, mindenkinek megvan a sajátja. A következő bejegyzés ehhez kapcsolódva a vetélésről fog szólni.
2019. március 22., péntek
REPRODUKTÍV TÖRTÉNELEM - 19-20. század: A naptár- és hőmérséklet módszerek
Az előző történelmi bejegyzést ott hagytuk abba, hogy a mikroszkóp segítségével milyen felfedezések születtek a 20. századig bezárólag. Most nézzük meg, hogy a Termékenységtudat (szimptotermális) módszer kialakulásához vezető út honnan indul és kiknek a nevéhez fűződik.
Ehhez először egy kis fogalmi tisztázásra van szükség. Gyűjtőnéven termékenységtudat módszereknek hívjuk azokat a gyakorlatokat, amik bármilyen termékenységi jel napi megfigyelésén alapulnak, ezáltal próbálják meg behatárolni a menstruációs ciklus során a termékeny és terméketlen időszakokat, és ezt az információt használják tudatosan babatervezésre vagy fogamzásgátlásra - több-kevesebb sikerrel (majd meglátjuk, hogy miért).
1910-ben Bouin és Ancel megállapította, hogy a sárgatest (corpus luteum) közvetlenül az ovuláció után jön létre, 12-14 nappal a következő menstruáció előtt. A japán Ogino, aki meddő pároknak próbált segíteni, ezt az információt használta fel a sárgatest, a méhnyálkahártya vastagsága és a termékenység összefüggéseit taglaló tanulmányában (1924), de csak 1932-re tudott kidolgozni egy módszert a termékeny időszak behatárolására.
Tőle függetlenül, de vele egyidőben Herrmann Knaus osztrák nőgyógyász is kutatásokat folytatott a témában, meg is jelent egy könyve, amiben összefoglalta megfigyelései eredményeit. Knaus elmélete szerint ha a legrövidebb ciklus hosszából elveszünk 17-et, akkor megkapjuk az első termékeny napot, a leghosszabb ciklus mínusz 13 pedig az utolsó termékeny napot mutatja meg. Ha rendelkezésre áll pontos adat az előző 12 ciklus hosszáról, akkor ezzel a módszerrel ki lehet számolni, hogy mikor van a termékeny időszak.
Ogino a fogantatás elérésében próbált segíteni, Knaus az elkerülésében, de mindketten úgy gondolták, hogy a sárgatest mindig 14 napig él. Kidolgozott gyakorlatuk Ogino-Knaus Módszer, vagy Számításos Naptár Módszer néven vált ismertté. A gond csak az volt, hogy az egyéni termékenységi minták helyett átlagolásra és általánosításra alapoztak, ezáltal nagyon magas volt a nemkívánt terhességek száma, és ez rossz fényt vetett a többi természetes módszerre is.
A Naptár Módszerrel párhuzamosan alakult ki a Hőmérséklet Módszer. 1868-ban Dr W. Squires volt az, aki először megfigyelte, hogy a menstruációs ciklus során az alaptesthő egy kétfázisos görbét ad ki, a ciklus első felében alacsonyabb, a másodikban magasabb tartományban mozog. 1904-ben Van der Velde kimondta, hogy a hőugrás a ciklus közepe táján szoros összefüggésben áll az ovulációval, majd 1928-ban arra is rájött, hogy a magas hőmérsékletért a tüszőből kialakuló sárgatest által termelt progeszteron hormon a felelős. 1945-ben Dr Mary Barton megállapította, hogy a hőugrás utáni 3-4. napon a védekezés nélküli szexuális együttlét nem eredményez megtermékenyítést.
Európában és Amerikában is publikáltak a kutatók szabályokat a hőgörbe fogamzásgátlásra való használatára. Az angliai Dr John Marshall 1963-ban kiadott könyve számos kutatási eredményt és hatékonysági rátát foglal össze az Alaptesthő Módszer tudatos családtervezésre való használatával kapcsolatban.
Az Alaptesthő módszer a termékeny időszak végét mutatja meg, a Naptár Módszerrel kombinálva jön létre a Számítás-hő Módszer, amivel a termékenység kezdete is behatárolható, ezzel egy fejlettebb, jobban kidolgozott rendszert kapunk, Azonban a korábban már említett okok miatt azoknál, akik az ovuláció előtt, a módszer által megengedett napokon védekezés nélkül voltak együtt, még mindig magas volt a nemkívánt terhességek száma, azokkal ellentétben, akik csak az ovuláció utáni terméketlen időszakot használták ki.
A következő történelmi részben elérkezünk a szimptotermális módszerhez, maradjatok velem! 😉
Ehhez először egy kis fogalmi tisztázásra van szükség. Gyűjtőnéven termékenységtudat módszereknek hívjuk azokat a gyakorlatokat, amik bármilyen termékenységi jel napi megfigyelésén alapulnak, ezáltal próbálják meg behatárolni a menstruációs ciklus során a termékeny és terméketlen időszakokat, és ezt az információt használják tudatosan babatervezésre vagy fogamzásgátlásra - több-kevesebb sikerrel (majd meglátjuk, hogy miért).
1910-ben Bouin és Ancel megállapította, hogy a sárgatest (corpus luteum) közvetlenül az ovuláció után jön létre, 12-14 nappal a következő menstruáció előtt. A japán Ogino, aki meddő pároknak próbált segíteni, ezt az információt használta fel a sárgatest, a méhnyálkahártya vastagsága és a termékenység összefüggéseit taglaló tanulmányában (1924), de csak 1932-re tudott kidolgozni egy módszert a termékeny időszak behatárolására.
Tőle függetlenül, de vele egyidőben Herrmann Knaus osztrák nőgyógyász is kutatásokat folytatott a témában, meg is jelent egy könyve, amiben összefoglalta megfigyelései eredményeit. Knaus elmélete szerint ha a legrövidebb ciklus hosszából elveszünk 17-et, akkor megkapjuk az első termékeny napot, a leghosszabb ciklus mínusz 13 pedig az utolsó termékeny napot mutatja meg. Ha rendelkezésre áll pontos adat az előző 12 ciklus hosszáról, akkor ezzel a módszerrel ki lehet számolni, hogy mikor van a termékeny időszak.
Ogino a fogantatás elérésében próbált segíteni, Knaus az elkerülésében, de mindketten úgy gondolták, hogy a sárgatest mindig 14 napig él. Kidolgozott gyakorlatuk Ogino-Knaus Módszer, vagy Számításos Naptár Módszer néven vált ismertté. A gond csak az volt, hogy az egyéni termékenységi minták helyett átlagolásra és általánosításra alapoztak, ezáltal nagyon magas volt a nemkívánt terhességek száma, és ez rossz fényt vetett a többi természetes módszerre is.
![]() |
Az Ogino-Knaus Módszer számításai |
A Naptár Módszerrel párhuzamosan alakult ki a Hőmérséklet Módszer. 1868-ban Dr W. Squires volt az, aki először megfigyelte, hogy a menstruációs ciklus során az alaptesthő egy kétfázisos görbét ad ki, a ciklus első felében alacsonyabb, a másodikban magasabb tartományban mozog. 1904-ben Van der Velde kimondta, hogy a hőugrás a ciklus közepe táján szoros összefüggésben áll az ovulációval, majd 1928-ban arra is rájött, hogy a magas hőmérsékletért a tüszőből kialakuló sárgatest által termelt progeszteron hormon a felelős. 1945-ben Dr Mary Barton megállapította, hogy a hőugrás utáni 3-4. napon a védekezés nélküli szexuális együttlét nem eredményez megtermékenyítést.
Európában és Amerikában is publikáltak a kutatók szabályokat a hőgörbe fogamzásgátlásra való használatára. Az angliai Dr John Marshall 1963-ban kiadott könyve számos kutatási eredményt és hatékonysági rátát foglal össze az Alaptesthő Módszer tudatos családtervezésre való használatával kapcsolatban.
Az Alaptesthő módszer a termékeny időszak végét mutatja meg, a Naptár Módszerrel kombinálva jön létre a Számítás-hő Módszer, amivel a termékenység kezdete is behatárolható, ezzel egy fejlettebb, jobban kidolgozott rendszert kapunk, Azonban a korábban már említett okok miatt azoknál, akik az ovuláció előtt, a módszer által megengedett napokon védekezés nélkül voltak együtt, még mindig magas volt a nemkívánt terhességek száma, azokkal ellentétben, akik csak az ovuláció utáni terméketlen időszakot használták ki.
A következő történelmi részben elérkezünk a szimptotermális módszerhez, maradjatok velem! 😉
2019. március 20., szerda
MÍTOSZIRTÓ - A spontán ovulációról
![]() |
A kilökődés pillanata |
Az a helyzet, hogy a petesejt megérése és kilökődése egy hosszú és nagyon összetett folyamatnak az eredménye. Amikor a ciklus végén a progeszteron termelés abbamarad és megindul a menstruáció, az agyban a hipotalamusz GnRH-t, azaz gonadotropinfelszabadító hormont kezd termelni, ami beindítja az agyalapi mirigy működését. Az agyalapi mirigyből ennek hatására FSH, vagyis follikuluszstimuláló (tüszőérlelő) hormon kerül a véráramba és jut el a petefészkekig, amik ettől aktiválódnak és elkezdik érlelni a tüszőket, bennük a petesejttel. Az érő tüszők ösztrogént termelnek, ami a termékenységi folyamatokért felelős (méhnyaknyák megjelenése, méhszáj változásai, méhnyálkahártya felépítése).
A petefészkek és az agy állandó kapcsolatban állnak, folyamatosan küldik egymásnak a jeleket. Ahogy a tüszőkből (majd később már csak a domináns tüszőből) érkező ösztrogén 1-2 hét alatt elér egy bizonyos szintet, ez az agyalapi mirigyet LH, vagyis luteinizáló (tüszőrepesztő) hormon termelésére serkenti. Az LH-szint tetőzése után 12-24 órán belül történik meg az érett petesejt kilökődése a petefészekből, ezt a pillanatot látjuk a képen. A bal oldalon a lilás színű ívelt rész a petefészek, ebből türemkedik ki a megnőtt tüsző (rózsaszín), amiből pedig a megérett petesejt indul útjára (piros).
Arról már volt szó, hogy az agyra hatással lévő dolgok (stressz, utazás stb) befolyásolhatják a hormontermelést, előbbre hozhatják, vagy késleltethetik az ovulációt, de ez nem egy pillanat alatt történik. A folyamat olyan hosszú és összetett, hogy egy várva várt, örömteli találkozás, egy jó szex, egy hatalmas orgazmus, egy nagy ijedtség, egy veszekedés stb. nem vált ki spontán kilökődést csak úgy, a semmiből. Ha pedig már beindult a dolog, emelkedik az ösztrogénszint, termelődik a méhnyaknyák, akkor ez azonnal látszik a ciklusgörbén, így azok, akik fogamzásgátlásra használják a módszert ebben az időszakban úgyis tartózkodnak a védekezés nélküli hüvelyi aktustól, tehát egy esetleges spontán ovuláció (ha van ilyen) nem fog nemkívánt terhességgel végződni!
Remélem, nagyjából sikerült tisztáznunk a félreértéseket, az angliai Természetes Családtervezés Tanárok Egyesülete, ahol a képesítést szereztem, nem ismeri el a spontán ovuláció létezését, de a feltevést bizonyítani vagy cáfolni csak akkor lehetne, ha a világon minden egyes nőnek minden egyes ciklusát megfigyelnénk.
Rátok bízom, döntsétek el, hogy hisztek benne, vagy nem, de a Termékenységtudat ettől függetlenül egy nagyon hatékony és biztonságos módszer fogamzásgátlásra! 😉
2019. március 18., hétfő
A hüvelyi vérzés fajtái
![]() |
Az emberi vér mikroszkópos képe |
Úgy gondolom, beszélnünk kell a hüvelyi vérzés különböző fajtáiról, mert nem minden menstruáció, ami annak látszik!
1. Pecsételő vérzés: Mint a nevében is benne van, ilyenkor a vér nem folyik folymatosan vagy nagy mennyiségben a hüvelyből, maximum 1-2 cseppet találunk vécézéskor a vízben, vagy a vécépapíron, esetleg a bugyiban, és nem is feltétlenül tart egész nap. Általában sötét, barnás színű (régi vér), vagy halvány rózsaszín, esetleg a méhnyaknyákot cirmosra színezi. A menstruáció előtti vagy utáni 1-2 napban, ovuláció környékén vagy a megtermékenyített petesejt beágyazódásakor fordulhat elő. Minden más esetben, vagy ha 2 napnál tovább tart, rendkívülinek számít, ajánlatos kivizsgálást kérni. Sokféle ok állhat a háttérben, pl. nem megfelelő progeszteron termelés, ciszta, a méhszáj sérülése, várandósság esetén méhen kívüli beágyazódás, vetélés stb.
2. Menstruáció: Menstruációnak azt nevezzük, amikor az ovuláció nem végződik megtermékenyítéssel, ezért a ciklus végén a sárgatest elhal, a progeszteronszint lecsökken, a megvastagodott méhnyálkahártya leválik a méhfalról és vérzés formájában távozik a hüvelyen át. Ez általában 3-5 napig tart, váltakozó erősséggel, ami alatt normális esetben 25-80 ml vért veszítünk. Ettől jelentősen eltérő esetekben valószínűleg valamilyen gond van a háttérben, érdemes kivizsgáltatni (a fogamzásgátló szedése nem megoldás!!).
3. Áttöréses vérzés: Áttöréses vérzésről akkor beszélünk, amikor egy ciklusban valamilyen okból kifolyólag nem történt meg az ovuláció, a megvastagodott méhnyálkahártya a progeszteron hormon támogatása nélkül nem bírja tartani magát, leválik a méhfalról és vérzéssel távozik a hüvelyből. Aki nem vezet ciklusgörbét, az ezt a vérzést menstruációnak gondolhatja, de ez tévedés, valódi menstruáció csak akkor van, ha azt ovuláció előzte meg! Áttöréses vérzés esetén nincs még vége a ciklusnak, új ciklus mindig menstruációval kezdődik.
4. Megvonásos vérzés: Fogamzásgátló tabletta szedése esetén a 4. heti vérzést (hormon-)megvonásos vérzésnek nevezzük. Azt már tudjuk, hogy a tabletta teljesen kiiktatja a normális hormontermelést, gyakorlatilag megszünteti a ciklust, (amit az orvosok nagy kegyesen elhallgatnak előlünk, különben nem lenne ekkora üzlet belőle,) ezért nyilván nem beszélhetünk menstruációról sem. A vérzés azért történik, mert a 4. heti tablettákból kivonták a hormonokat, hogy a méhnyálkahártya elengedje magát és leváljon, menstruációt imitálva, és így azt a benyomást keltsék a nőkben, hogy van rendes ciklusuk. (A legelső tabletták folyamatosan adagolták a mesterséges hormonokat, nem okoztak vérzést, de ez elriasztotta a nőket a használatuktól.) Sokan kérdezik, hogy hogyan lehetne kicsit előbbre hozni, vagy késleltetni a menstruációt, hogy ne pont a nyaralás alatt vagy a nászúton stb jöjjön meg, de aki eddig velem volt, az láthatja, hogy ez természetes úton nem lehetséges. Az egyetlen megoldás a tabletta, akkor lesz vérzés, amikor a hormon nélküli pirulákat vesszük be. De kérdem én: tényleg megéri???
5. Gyermekágyi vérzés: A nevéből is kiderül, hogy ez az a vérzés, ami közvetlen szülés után jelentkezik, hüvelyi szülés esetén hetekig eltarthat, császármetszés után hamarabb abbamarad. Különböző tényezők együtt határozzák meg, hogy mikor tér vissza a normális ciklus, de menstruációs vérzésről csak az első ovuláció utántól beszélhetünk.
+1. Művi terhességmegszakítás utáni vagy spontán vetélés alatti (utáni) hüvelyi vérzés: Szerintem ehhez a kategóriához sem kell túl sok magyarázatot fűzni, ezekben az esetekben is intenzívebb, hosszabban tartó hüvelyi vérzést tapasztalhatunk, de érdemes előre megkérdezni az orvost, hogy nagyjából mennyi ideig normális a vérzés, és mikortól kell gyanakodni, hogy esetleg valami nincs rendben. Ilyenkor általában nagyon gyorsan visszaáll a normális ciklus, de lehetnek változások a terhesség előttiekhez képest, más hossz, más nyák-mintázat, más tünetek a különböző fázisokban.
Remélem, ma is tanultatok valami hasznosat, továbbra is várom a kérdéseket, hozzászólásokat, iratkozzatok fel az e-mail címetekkel és jelentkezzetek oktatásra, tényleg megéri! 😉
2019. március 14., csütörtök
"Doktor úr, kérem!"
Ezt a bejegyzést szerintem mindenki nagyon hasznosnak fogja találni, és remélem, kedvet kaptok a ciklusgörbe vezetéshez, hogy ezáltal elkerüljétek a félrekezeléseket.
Abból indulunk ki, hogy az orvosok 28 napos ciklussal és 14. napi ovulációval számolnak (vagy ha rendszeresen hosszabb a ciklus akkor 14 napos luteális fázissal), nem ismerik (?) a méhnyaknyákot, és nem szívesen járnak utána dolgoknak. Most lássuk, hogy ez a hozzáállás a részükről (tisztelet a kivételnek!) milyen veszélyekkel járhat és hogyan lehet ezeket kivédeni tudatossággal:
1. "Folyás": Talán a leggyakrabban előforduló eset (én is számtalanszor tapasztalatam, és mások is mesélték) az, amikor a termékeny időszakban mész el nőgyógyászhoz, az orvos közli veled, hogy "Sajnos van egy kis folyása", és már írja is fel a gombaölő kúpot. Ez vagy azért történik, mert nincs tisztában a méhnyaknyák létezésével és szerepével és hüvelyi fertőzés jelének véli, vagy pedig biztos, ami biztos alapon felírja a gyógyszert, mert úgy gondolja, úgyse tudnád megmondani, hogy ez méhnyaknyák vagy fertőzés miatti váladék, és ezért inkább meg se kérdezi.
Mit lehet tenni? Megpróbálkozhatsz egy "Igen, épp termékeny vagyok" megjegyzéssel a diagnózis után, ha veszi a lapot, akkor jó. Ha figyelmen kívül hagyja amit mondtál és felírja a gyógyszert, akkor pedig szépen megköszönöd, de nyilván nem váltod ki, mert pontosan tudod, hogy egyáltalán nincs szükséged rá.
2. Vérvétel a 21. napon: Ez szintén a 28-14-es ciklus elvén alapul. Minden hormonnak megvan az optimális vizsgálati ideje a cikluson belül, a legtöbbet a ciklus első néhány napjában nézik, ezzel nincs is gond, mert az elég egyértelműen megállapítható, hogy mikor kezdődik egy ciklus. A gond azzal van, amikor a 21.napon hívnak be progeszteronszint ellenőrzésre. A progeszteron az ovuláció után a 7. nap környékén éri el a legmagasabb szintet, utána, megtermékenyítés híján, elkezd csökkeni. Azt viszont már tudjuk, hogy az ovuláció csak ritkán történik meg pont a 14. napon, tehát a 21.napi (14+7) vérvétel pont ennyire ritkán fog hiteles eredményt adni, ami viszont felesleges hormonkezelésekhez vezethet.
Mit lehet tenni? A ciklusgörbében az alaptesthő pontosan megmutatja, hogy mikor történt meg az ovuláció, utána ugrik fel a magasabb tartományba, ezáltal azt is meg lehet állapítani, hogy mikor van az ovuláció utáni 7.nap, mikor kell elmenni a vérvételre. Így mindig reális eredményt fogunk kapni.
3. A fogantatás időpontjának megállapítása: Ez talán az egyik legveszélyesebb eset, ami előfordulhat, mert nem csak rád, hanem a benned növekvő embrióra is hatással van. Amikor megtörténik a megtermékenyítés, majd pozitív lesz a teszt és elmész az orvoshoz a legelső vizsgálatra, akkor megkérdezi, hogy mikor volt az utolsó menstruációd. Ehhez hozzáad 14-et (az ovuláció vélt időpontja), és ez alapján nézi, hogy rendben fejlődik-e a kicsi. De mi van akkor, ha neked épp késett az ovud valami miatt, és mondjuk a 21.napon volt? Akkor az orvos megállapítja, hogy a magzat nem fejlődik megfelelően és vagy valami gyógyszeres kezelést ír elő, vagy művi terhességmegszakítást javasol, mert gond van a babával, valószínűleg úgyis elhalna. Pedig valójában csak egy héttel elszámolta az életkorát.
Mit lehet tenni? Ha rendesen vezetsz ciklusgörbét, akkor ajánlatos még a babavállalás előtt kideríteni, hogy az orvosod hisz-e neked az ovulációd időpontjával kapcsolatban. Ha igen, akkor jól jártál, nyugodtan megmondhatod az első vizsgálatkor, hogy mikor fogant a baba, és az alapján fog számolni. Ha nem hisz neked, akkor a legegyszerűbb dolog, amit tehetsz, hogy a megtermékenyítéssel végződött ovuláció napjától visszaszámolsz 14-et, és azt mondod, hogy akkor volt az utolsó menstruációd. (Egy barátnőm pont ezt csinálta, nem is volt semmi gond.) Ellenőrizni úgysem tudja, de így legalább, mivel 14.napi ovulációval számol, nem fog tévedni a magzati kort illetően.
4. "Nem jön a baba? Szedj hormont!": Ezt sajnos saját magamon tapasztaltam, mikor sok eredménytelen próbálkozás után elmentünk orvoshoz, mert nem akart megfoganni a baba, hogy megtudjuk, mi a teendő ilyenkor. Az orvos annyit kérdezett, hogy hány hónapja próbálkozunk, és van-e valami egyéb panaszom, majd felírt hormon tablettát, hogy az majd megoldja a problémát, csak szedjem az előírás szerint, jönni fog a gyerek. Ám akkor én már ismertem a Termékenységtudat módszert, és a ciklusgörbémből tisztán láttam, hogy az ég világon semmi baj nincs a hormonjaimmal és minden hónapban rendesen ovulálok, tehát teljesen felesleges gyógyszert szedni, hogy megjavítsuk azt, ami nincs elromolva.
Mit lehet tenni? Megint csak azt tudom mondani, hogy meg kell próbálni finoman rávezetni az orvost, hogy te pontosan tudod, mi történik a szervezetedben és mikor. Ha nem hallgat rád, akkor esetleg orvost kell cserélni. Természetesen nem szedtem be a tablettákat, amiket felírt, mert nem volt rá szükség. (Mellesleg rögtön utána meg is fogant a babánk, mintegy bizonyítékként, hogy nem kell hozzá semmilyen külső segítség.)
5. Terhesség alatti vérzésre progeszteron: Ismét saját tapasztalat sajnos, hogy amikor megfogant az első babánk és pecsételő vérzést tapasztaltam az ötödik hét vége felé, felhívtuk az orvost, hogy baj van, mire ő rögtön azt mondta, hogy menjünk be a klinikára, ad progeszteron injekciót, attól majd elmúlik. Teljesen ledöbbentem, hogy meg sem próbálja kideríteni a vérzés okát, semmi vizsgálat, megint rögtön a mesterséges hormon. Mint utólag kiderült, a vérzés oka az volt, hogy méhen kívül ágyazódott be a megtermékenyített petesejt, tehát a progeszteron nem csak hogy nem segített volna semmit, de valószínűleg még rontott is volna a helyzeten, már leírtam az előző bejegyzésekben, hogy milyen veszélyekkel jár a méhen kívüli terhesség, és miért nagyon fontos a korai diagnózis.
Mit lehet tenni? Ilyen esetben azt tudjuk tenni, hogy azonnal felkeresünk egy másik orvost, aki nem vakon kezel, hanem kivizsgál előtte, mi is rögtön bementünk inkább a közeli kórházba, ott rendesen a végére jártak a dolgoknak, mielőtt a mesterséges hormonokhoz nyúltak volna, és így nem is végződött tragédiával a történet.
Ezzel az egésszel én nem bírálni, vagy elítélni akarom az orvosokat, hiszen hatalmas szakmai tudással rendelkeznek, egyszer már én is a kezükbe adtam az életem, de ők sem mindentudóak, nem tévedhetetlenek, általánosítanak, átlagolnak, mert nincs idejük és kapacitásuk mindenkire egyenként odafigyelni, ami viszont a fentebb látott veszélyeket idézheti elő. Segítsünk nekik, és főleg magunknak(!) azzal, hogy naponta 2 percet rászánunk a ciklusgörbe-vezetésre, és ezáltal elkerüljük a téves diagnózisokat és a felesleges kezeléseket, végül is mi vagyunk a "szenvedő" alanyok, nem az orvos!
Osszátok meg a tapasztalataitokat a témával kapcsolatban, vagy kérdezzetek, a megjegyzés rovat a rendelkezésetekre áll! És mégegyszer, vigyázzunk magunkra! 😉
Abból indulunk ki, hogy az orvosok 28 napos ciklussal és 14. napi ovulációval számolnak (vagy ha rendszeresen hosszabb a ciklus akkor 14 napos luteális fázissal), nem ismerik (?) a méhnyaknyákot, és nem szívesen járnak utána dolgoknak. Most lássuk, hogy ez a hozzáállás a részükről (tisztelet a kivételnek!) milyen veszélyekkel járhat és hogyan lehet ezeket kivédeni tudatossággal:
1. "Folyás": Talán a leggyakrabban előforduló eset (én is számtalanszor tapasztalatam, és mások is mesélték) az, amikor a termékeny időszakban mész el nőgyógyászhoz, az orvos közli veled, hogy "Sajnos van egy kis folyása", és már írja is fel a gombaölő kúpot. Ez vagy azért történik, mert nincs tisztában a méhnyaknyák létezésével és szerepével és hüvelyi fertőzés jelének véli, vagy pedig biztos, ami biztos alapon felírja a gyógyszert, mert úgy gondolja, úgyse tudnád megmondani, hogy ez méhnyaknyák vagy fertőzés miatti váladék, és ezért inkább meg se kérdezi.
Mit lehet tenni? Megpróbálkozhatsz egy "Igen, épp termékeny vagyok" megjegyzéssel a diagnózis után, ha veszi a lapot, akkor jó. Ha figyelmen kívül hagyja amit mondtál és felírja a gyógyszert, akkor pedig szépen megköszönöd, de nyilván nem váltod ki, mert pontosan tudod, hogy egyáltalán nincs szükséged rá.
2. Vérvétel a 21. napon: Ez szintén a 28-14-es ciklus elvén alapul. Minden hormonnak megvan az optimális vizsgálati ideje a cikluson belül, a legtöbbet a ciklus első néhány napjában nézik, ezzel nincs is gond, mert az elég egyértelműen megállapítható, hogy mikor kezdődik egy ciklus. A gond azzal van, amikor a 21.napon hívnak be progeszteronszint ellenőrzésre. A progeszteron az ovuláció után a 7. nap környékén éri el a legmagasabb szintet, utána, megtermékenyítés híján, elkezd csökkeni. Azt viszont már tudjuk, hogy az ovuláció csak ritkán történik meg pont a 14. napon, tehát a 21.napi (14+7) vérvétel pont ennyire ritkán fog hiteles eredményt adni, ami viszont felesleges hormonkezelésekhez vezethet.
Mit lehet tenni? A ciklusgörbében az alaptesthő pontosan megmutatja, hogy mikor történt meg az ovuláció, utána ugrik fel a magasabb tartományba, ezáltal azt is meg lehet állapítani, hogy mikor van az ovuláció utáni 7.nap, mikor kell elmenni a vérvételre. Így mindig reális eredményt fogunk kapni.
3. A fogantatás időpontjának megállapítása: Ez talán az egyik legveszélyesebb eset, ami előfordulhat, mert nem csak rád, hanem a benned növekvő embrióra is hatással van. Amikor megtörténik a megtermékenyítés, majd pozitív lesz a teszt és elmész az orvoshoz a legelső vizsgálatra, akkor megkérdezi, hogy mikor volt az utolsó menstruációd. Ehhez hozzáad 14-et (az ovuláció vélt időpontja), és ez alapján nézi, hogy rendben fejlődik-e a kicsi. De mi van akkor, ha neked épp késett az ovud valami miatt, és mondjuk a 21.napon volt? Akkor az orvos megállapítja, hogy a magzat nem fejlődik megfelelően és vagy valami gyógyszeres kezelést ír elő, vagy művi terhességmegszakítást javasol, mert gond van a babával, valószínűleg úgyis elhalna. Pedig valójában csak egy héttel elszámolta az életkorát.
Mit lehet tenni? Ha rendesen vezetsz ciklusgörbét, akkor ajánlatos még a babavállalás előtt kideríteni, hogy az orvosod hisz-e neked az ovulációd időpontjával kapcsolatban. Ha igen, akkor jól jártál, nyugodtan megmondhatod az első vizsgálatkor, hogy mikor fogant a baba, és az alapján fog számolni. Ha nem hisz neked, akkor a legegyszerűbb dolog, amit tehetsz, hogy a megtermékenyítéssel végződött ovuláció napjától visszaszámolsz 14-et, és azt mondod, hogy akkor volt az utolsó menstruációd. (Egy barátnőm pont ezt csinálta, nem is volt semmi gond.) Ellenőrizni úgysem tudja, de így legalább, mivel 14.napi ovulációval számol, nem fog tévedni a magzati kort illetően.
4. "Nem jön a baba? Szedj hormont!": Ezt sajnos saját magamon tapasztaltam, mikor sok eredménytelen próbálkozás után elmentünk orvoshoz, mert nem akart megfoganni a baba, hogy megtudjuk, mi a teendő ilyenkor. Az orvos annyit kérdezett, hogy hány hónapja próbálkozunk, és van-e valami egyéb panaszom, majd felírt hormon tablettát, hogy az majd megoldja a problémát, csak szedjem az előírás szerint, jönni fog a gyerek. Ám akkor én már ismertem a Termékenységtudat módszert, és a ciklusgörbémből tisztán láttam, hogy az ég világon semmi baj nincs a hormonjaimmal és minden hónapban rendesen ovulálok, tehát teljesen felesleges gyógyszert szedni, hogy megjavítsuk azt, ami nincs elromolva.
Mit lehet tenni? Megint csak azt tudom mondani, hogy meg kell próbálni finoman rávezetni az orvost, hogy te pontosan tudod, mi történik a szervezetedben és mikor. Ha nem hallgat rád, akkor esetleg orvost kell cserélni. Természetesen nem szedtem be a tablettákat, amiket felírt, mert nem volt rá szükség. (Mellesleg rögtön utána meg is fogant a babánk, mintegy bizonyítékként, hogy nem kell hozzá semmilyen külső segítség.)
5. Terhesség alatti vérzésre progeszteron: Ismét saját tapasztalat sajnos, hogy amikor megfogant az első babánk és pecsételő vérzést tapasztaltam az ötödik hét vége felé, felhívtuk az orvost, hogy baj van, mire ő rögtön azt mondta, hogy menjünk be a klinikára, ad progeszteron injekciót, attól majd elmúlik. Teljesen ledöbbentem, hogy meg sem próbálja kideríteni a vérzés okát, semmi vizsgálat, megint rögtön a mesterséges hormon. Mint utólag kiderült, a vérzés oka az volt, hogy méhen kívül ágyazódott be a megtermékenyített petesejt, tehát a progeszteron nem csak hogy nem segített volna semmit, de valószínűleg még rontott is volna a helyzeten, már leírtam az előző bejegyzésekben, hogy milyen veszélyekkel jár a méhen kívüli terhesség, és miért nagyon fontos a korai diagnózis.
Mit lehet tenni? Ilyen esetben azt tudjuk tenni, hogy azonnal felkeresünk egy másik orvost, aki nem vakon kezel, hanem kivizsgál előtte, mi is rögtön bementünk inkább a közeli kórházba, ott rendesen a végére jártak a dolgoknak, mielőtt a mesterséges hormonokhoz nyúltak volna, és így nem is végződött tragédiával a történet.
Ezzel az egésszel én nem bírálni, vagy elítélni akarom az orvosokat, hiszen hatalmas szakmai tudással rendelkeznek, egyszer már én is a kezükbe adtam az életem, de ők sem mindentudóak, nem tévedhetetlenek, általánosítanak, átlagolnak, mert nincs idejük és kapacitásuk mindenkire egyenként odafigyelni, ami viszont a fentebb látott veszélyeket idézheti elő. Segítsünk nekik, és főleg magunknak(!) azzal, hogy naponta 2 percet rászánunk a ciklusgörbe-vezetésre, és ezáltal elkerüljük a téves diagnózisokat és a felesleges kezeléseket, végül is mi vagyunk a "szenvedő" alanyok, nem az orvos!
Osszátok meg a tapasztalataitokat a témával kapcsolatban, vagy kérdezzetek, a megjegyzés rovat a rendelkezésetekre áll! És mégegyszer, vigyázzunk magunkra! 😉
2019. március 13., szerda
Mit kell tudni a méhen kívüli terhességről?
A mai téma nem kapcsolódik annyira szorosan a Termékenységtudathoz, de úgy gondolom, fontos, hogy beszéljünk róla, mert több emberrel történik meg, mint gondolnánk, és a ciklusgörbe vezetés segíthet a korai felismerésben. Ez a méhen kívüli terhesség.
A méhen kívüli terhesség az az állapot, amikor a megtermékenyített petesejt nem a megvastagodott méhfalba ágyazódik be. Statisztikailag ez a várandósságok nagyjából 2%-ánál fordul elő, és az anyára nézve halálos kimenetelű is lehet, ezért nagyon fontos a korai diagnózis. Fajtáit a beágyazódás helye szerint különítjük el.
Árulkodó jel lehet a hüvelyi pecsételő vérzés, vérzés, alhasi görcsök, akár eszméletvesztés, minden esetben a lehető leghamarabb orvoshoz kell fordulni! Az embriónak sajnos egyáltalán nincs esélye a túlélésre, de a korai felismerés segíthet csökkenteni az okozott kárt az anya szervezetében.
A terhesség előrehaladottságától és a beágyazódás helyétől függően a kezelések eltérőek lehetnek. Korai stádiumban a petevezetékből előfordulhat, hogy mégis tovább tud haladni az embrió a méh felé (ha csak megakadt, de még nem ágyazódott be), ilyenkor elég a rendszeres ultrahangos megfigyelés, de ez ritka. Az esetek legnagyobb részében beágyazódik és ott kezd el növekedni. Ha elég korán észreveszik, és a petevezeték fala még nem sérült, akkor gyógyszeres kezelés hatására az embrió elsorvad és felszívódik, nem okoz maradandó kárt.
A petevezeték fala azonban alig tud tágulni, ahogy az embrió növekszik benne, megrepedhet, ilyenkor talán még el tudják távolítani az embriót a vezetéken keresztül, de a hátramaradt hegek később újabb méhen kívüli terhességet okozhatnak. Azonban ha az embrió túl nagyra nő, akkor vele együtt a petevezetéknek egy szakaszát is ki kell venni, ezzel jelentősen lecsökken a teherbeesés esélye, mivel az az oldal már nem fog úgy funkcionálni. (Itt tennék egy apró megjegyzést, hogy előfodulhat olyan, amikor a vezeték nélküli oldalon lévő petefészekből a hasüreg felé kilökődött petesejtet a másik oldali fimbriák veszik fel, tehát azért annyira nem reménytelen a helyzet.)
Legrosszabb esetben a petevezeték teljesen elreped a növekvő embrió miatt és vérzést okoz a hasüregben, ilyenkor azonnali műtétre van szükség, mert ez akár az anya halálát is okozhatja. A más helyen beágyazódott petesejtek szintén belső vérzést okozhatnak, ha nem távolítják el őket időben.
A méhen kívüli terhesség esélyét növelő rizikófaktorok:
- korábbi méhen kívüli terhesség
- petevezeték műtét
- felfázás vagy fertőzés miatti gyulladásos megbetegedés a reproduktív szervekben
- dohányzás
- előrehaladott életkor
- spontán vetélés
- művi terhességmegszakítás
- méhbe felhelyezett fogamzásgátló eszköz (spirál, rézgyöngy, stb)
A lényeg tehát, hogy a méhen kívüli terhesség életveszélyes lehet, nagyon fontos a korai diagnózis! A ciklusgörbe vezetés segít a terhesség korai megállapításában és ezáltal a normálistól eltérő tünetek felismerésében, ha ilyet tapasztalunk, mindig a lehető leghamarabb orvoshoz kell fordulni!
Vigyázzunk magunkra, Hölgyeim!
A méhen kívüli terhesség az az állapot, amikor a megtermékenyített petesejt nem a megvastagodott méhfalba ágyazódik be. Statisztikailag ez a várandósságok nagyjából 2%-ánál fordul elő, és az anyára nézve halálos kimenetelű is lehet, ezért nagyon fontos a korai diagnózis. Fajtáit a beágyazódás helye szerint különítjük el.
Árulkodó jel lehet a hüvelyi pecsételő vérzés, vérzés, alhasi görcsök, akár eszméletvesztés, minden esetben a lehető leghamarabb orvoshoz kell fordulni! Az embriónak sajnos egyáltalán nincs esélye a túlélésre, de a korai felismerés segíthet csökkenteni az okozott kárt az anya szervezetében.
A terhesség előrehaladottságától és a beágyazódás helyétől függően a kezelések eltérőek lehetnek. Korai stádiumban a petevezetékből előfordulhat, hogy mégis tovább tud haladni az embrió a méh felé (ha csak megakadt, de még nem ágyazódott be), ilyenkor elég a rendszeres ultrahangos megfigyelés, de ez ritka. Az esetek legnagyobb részében beágyazódik és ott kezd el növekedni. Ha elég korán észreveszik, és a petevezeték fala még nem sérült, akkor gyógyszeres kezelés hatására az embrió elsorvad és felszívódik, nem okoz maradandó kárt.
A petevezeték fala azonban alig tud tágulni, ahogy az embrió növekszik benne, megrepedhet, ilyenkor talán még el tudják távolítani az embriót a vezetéken keresztül, de a hátramaradt hegek később újabb méhen kívüli terhességet okozhatnak. Azonban ha az embrió túl nagyra nő, akkor vele együtt a petevezetéknek egy szakaszát is ki kell venni, ezzel jelentősen lecsökken a teherbeesés esélye, mivel az az oldal már nem fog úgy funkcionálni. (Itt tennék egy apró megjegyzést, hogy előfodulhat olyan, amikor a vezeték nélküli oldalon lévő petefészekből a hasüreg felé kilökődött petesejtet a másik oldali fimbriák veszik fel, tehát azért annyira nem reménytelen a helyzet.)
Legrosszabb esetben a petevezeték teljesen elreped a növekvő embrió miatt és vérzést okoz a hasüregben, ilyenkor azonnali műtétre van szükség, mert ez akár az anya halálát is okozhatja. A más helyen beágyazódott petesejtek szintén belső vérzést okozhatnak, ha nem távolítják el őket időben.
A méhen kívüli terhesség esélyét növelő rizikófaktorok:
- korábbi méhen kívüli terhesség
- petevezeték műtét
- felfázás vagy fertőzés miatti gyulladásos megbetegedés a reproduktív szervekben
- dohányzás
- előrehaladott életkor
- spontán vetélés
- művi terhességmegszakítás
- méhbe felhelyezett fogamzásgátló eszköz (spirál, rézgyöngy, stb)
A lényeg tehát, hogy a méhen kívüli terhesség életveszélyes lehet, nagyon fontos a korai diagnózis! A ciklusgörbe vezetés segít a terhesség korai megállapításában és ezáltal a normálistól eltérő tünetek felismerésében, ha ilyet tapasztalunk, mindig a lehető leghamarabb orvoshoz kell fordulni!
Vigyázzunk magunkra, Hölgyeim!
2019. március 12., kedd
Az első angyalunk
A férjemmel 2016-ban házasodtunk össze és megbeszéltük, hogy rögtön babát szeretnénk, úgyhogy onnantól kezdve nem használtunk óvszert. Naiv voltam, és úgy gondoltam, hogy amint eldöntjük, hogy gyereket szeretnék és abbahagyjuk a védekezést, azonnal meg fog foganni a baba, vagy legalábbis max 3 hónapon belül biztos, hiszen a Naptár módszerrel pontosan ki lehet számolni, hogy mikor van ovuláció, és ha jól időzítünk, meg kell történnie. Vagy mégsem?
Mégsem. Hatodik hónapja próbálkoztunk hiába, amikor az egyik barátnőm említett valami termékenységtudat dolgot, meg hogy valami nyákot kell figyelni, és ajánlott egy Facebook csoportot. Beléptem, és nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy eddig alig tudtam valamit arról, hogy hogyan működik a termékenységem. Azonnal megrendeltem a könyvet, amit a csoportban ajánlottak, meg egy bazális hőmérőt, és elmélyedtem a termékenységtudatban és a ciklusgörbe vezetésben.
Talán nem meglepő, hogy a harmadik vezetett ciklusomban megfogant az első babánk, 9 hónappal az esküvő után. Gondolhatjátok, milyen boldogok voltunk, három egymást követő nap is teszteltem, mert elsőre azt hittem, hogy valami biztos félrecsúszott és fals pozitívat mutat. Még 4 nappal voltam a (nem)várt menstruációm előtt, de furcsán görcsölt a hasam és fájtak a melleim és egy háromgyerekes barátnőm azt mondta, hogy ez lehet korai terhességi tünet. A tesztek eredményét látva persze rögtön el is újságoltuk a szűk családnak és a közeli barátoknak.
Azt tudtam, hogy ilyen korán az ultrahang még nem mutat semmit, úgyhogy azt terveztük, hogy majd a 6.hét környékén megyünk csak el dokihoz. Addig pedig boldogan ütöttem el az időt bababútorok és -ruhák nézegetésével a neten, fel se merült bennem, hogy bármi gond lehet. Letöltöttem egy várandósság követő alkalmazást a telefonomra, minden nap olvasgattam a cikkeket, olvadozva néztem a képet a mákszemről, aztán a szezámmagról, ami azt illusztrálta, hogy épp mekkora a baba, és csináltunk negyedik és ötödik heti “pocakfotót”, amikből az alkalmazás a terhesség végén videót állít össze.
Az ötödik hét vége felé azonban olyan dolog történt, amire nem számítottunk. Elkezdtem vérezni. Nem nagyon, csak pecsételgetve, de azt azért még egy tapasztalatlan kismama is tudja, hogy a várandósság alatt a hüvelyi vérzés nagyon nem jó jel. A már említett barátnőm megerősített a gyanúmban, és azt javasolta, hogy azonnal menjünk dokihoz. A kórházban az ultrahang technikus nem látott semmit a méhemben, és vagy ötször megkérdezte, hogy biztos, hogy várandós vagyok-e, hiába bizonygattam, hogy az vagyok, nem akart hinni nekem. A nőgyógyász se nagyon, ezért elküldött vérvételre, hogy nézzék meg a HCG hormonszintet, ami persze engem igazolt. Két nappal későbbre újabb vérvételt írt elő, hogy lássuk, duplázódik-e, ha igen, akkor valószínűleg nincs nagy baj. Két napig otthon ültem és azt kívántam, hogy duplázódjon a hormonszint. Még mindig nem sejtettem, hogy mi a helyzet. A vérteszt eredményét látva az orvos visszaküldött ultrahangra, hogy keressük meg azt a babát, mert ott kell lennie valahol. Volt is. Csak nem ott, ahol kellett volna. A bal petevezetékemben találták meg beágyazódva, már olyan nagy volt, hogy feszítette a vezeték falát. Két lehetőségem volt: vagy hetekig injekcióznak és közben mindig ellenőrzik a vérem és így próbálják meg “elhajtani” az embriót, ami kétesélyes, hogy sikerül-e, vagy pedig műtét. Nem sokat gondolkodtam, a műtét mellett döntöttem. Egyébként is írtózom a tűtől, nehezen viselem a vérvételeket, a műtét alatt legalább alszom, és hamarabb túl is leszek rajta. Másnap délben kellett befeküdnöm, 5 órakor kezdődött az operáció.
Laparoszkópiás eljárás volt, mint utólag megtudtam, úgy tervezték, hogy csak kiszippantják az embriót a petevezetékből és kész is, de addigra már akkorára nőtt, hogy a vezeték fala nem bírt tovább tágulni, elkezdett megrepedni, ezért magát a vezetéket is ki kellett vágni, különben nagy esély lett volna rá, hogy ez újra megtörténik. Így tovább tartott a műtét, mint tervezték, nem is altattak el az elején elég hosszú időre, félúton felébredtem, éreztem, hogy matatnak a hasamnál, láttam a fényt, hallottam a hangokat, és fuldokoltam a torkomba dugott lélegeztető csőtől. Emlékszem, azt kívántam, hogy inkább halnék meg ott, a műtőasztalon a babámmal együtt. Persze gyorsan visszaaltattak, de akkor sem voltam jobban, amikor órákkal később felébredtem a kórházi szobámban. A férjem elmondta, hogy mi történt, hogy ki kellett vágni a vezetéket, én pedig úgy éreztem, hogy vége a világnak. Nem elég, hogy erővel kiszakítják belőlem a legelső, várva-várt kisbabámat, még az esélyét is felére csökkentik annak, hogy újra teherbe esek.
Aztán, ahogy teltek a napok, beláttam, hogy sajnos annak a babának semmi esélye nem volt, de legalább én nem mentem vele, ennek örülnöm kéne. Az orvos teljesen el volt ájulva, hogy én honnan tudtam ennyire korán, hogy babát várok, itt, Indiában a nők sokszor a harmadik hónapig sem veszik észre, hogy várandósak, és ezért akinek méhen kívül ágyazódik be, annak legtöbbször már az életéért kell küzdeni, miután a belső vérzés miatt összeesik otthon és rohammentő viszi a kórházba. Majdhogynem gratulált, hogy én ennyire tudatos vagyok és odafigyelek a jelekre, és megköszönte, az eddig nem tapasztalt operációs “élményt”. Annyira abszurd volt a helyzet, hogy végül nekem is jobb kedvem lett tőle.
Hogy mindezt miért írtam le nektek? Először is, mert így végre teljesen lezárhatom magamban ezt a fejezetét az életemnek, másodszor pedig úgy gondolom, hogy talán ti is hasznosíthattok belőle valamit. Sokat gondolkoztam azóta, hiszek abban, hogy minden okkal történik, és ha előtte nem ismerkedek meg a Termékenységtudattal és nem kezdek el ciklusgörbét vezetni, akkor lehet, hogy már nem lennék itt, mert mondjuk egy késői ovuláció utáni menstruáció előjelének gondoltam volna a vérzést, az pedig nem ok az orvos felkeresésére.
Ne értsetek félre, ezzel most nyilván nem azt akarom mondani, hogy ha nem vezetsz görbét akkor szönyűségek fognak veled történni, én hiszem, hogy nekem az mentette meg az életem, hogy pontosan tudtam, mikor mi történik a testemben és így azt is tudtam, mikor nincs rendben valami. De ez az én történetem.
A következő bejegyzés ehhez kapcsolódva a méhen kívüli terhességről fog szólni, az esélyéről, fajtáiról, tüneteiről, kezeléséről, remélem, hasznosnak találjátok majd. Írjátok meg hozzászólásban, hogy mit gondoltok, vagy ha bármi kérdés merül fel. Néhány részlet kimaradt innen az orvosok hozzáállásáról, erről lesz később egy külön bejegyzés (szintén nem általánosítás, csak saját tapasztalatok).
2019. március 8., péntek
REPRODUKTÍV TÖRTÉNELEM - A willendorfi Vénusztól a 19.századig
Most kicsit utazunk az időben, és ebben a sorozatban megnézzük, hogy hogyan vélekedtek a termékenységről különböző népek különböző korokban, és hogy mikor kezdődtek a nagy anatómiai felfedezések, amik aztán vagy bizonyították, vagy cáfolták őseink elméleteit. Ezeknek a bejegyzésnek bizonyos részeit kéretik kellő iróniával kezelni! 😉
Amikor a Földön az emberek még nagyon kis létszámú csoportokban éltek, nagyon messze egymástól, akkor a termékenység a legnagyobb misztériumnak számított, de a leletekből arra következtethetünk, hogy a kövérséget vonták párhuzamba a termékenységgel. Gondoljunk csak az Kr.e. 40,000-35,000 körülről származó schelklingeni Vénuszra, vagy Kr.e. 24,000-ből a willendorfi Vénuszra. Ennél többet azonban ezekből az időkből nem tudunk.
![]() |
Schelklingeni Vénusz |
![]() |
Willendorfi Vénusz |
A legkorábbi írásos emlék a családtervezéssel kapcsolatban az ókori Egyiptomból származik. A KAHUN papirusztekercs Kr.e. 1900-ban már tartalmazott formulákat a fogantatás elkerülésére és elősegítésére. A Kr.e. 1552-ből származó EBERS papirusztekercsben pedig már a fogantatás megtörténtének letesztelésére és a szoptatásra vonatkozólag is találunk tanácsokat, vagy hogy hogyan állapítsuk meg a még meg nem született gyermek nemét. A fogamzásgátlásra is praktikus megoldást kínál: ecettel vagy citromlével átitatott tamponnal kell a hüvely savas pH-ját fenntartani, ami ugye megöli a spermiumokat.
![]() |
Kahun |
![]() |
Ebers |
Indiában Kr.e. 1000 és 500 között a hindu gyógyászati oktatás részletes leírást adott arról, hogy mi a legoptimálisabb időszak a fogantatásra: a menstruációs vérzés vége után 12 napon belül; valamint arra is, hogy hogyan válasszuk meg a gyermekünk nemét: ha fiút szeretnénk, akkor a páros számú ciklusnapokra (4,6,8,10,12) tervezzünk szexuális együttlétet, ha pedig lányt, akkor a páratlanokra (5,7,9,11).
Az ókori Izraelben a nőknek elő volt írva, hogy a menstruációs vérzés vége után 7 napig tartózkodjanak a szexuális aktustól, így tudnak utána azonnal teherbe esni. Ez a nők nagy részénél működött, de arra nem jöttek rá, hogy akinek rövid ciklusai vannak, az így soha nem fog sikerrel járni. A két terhesség közti idő meghosszabbítására pedig a 2-3 éven át tartó intenzív szoptatást javasolták. Ezek a gyakorlatok még ma is megfigyelhetőek a zsidó nők körében.
A görögök és a rómaiak semmi újat nem adtak hozzá az egyiptomiak, indiaiak és izraeliek felfedezéseihez, sőt, inkább visszafele tettek egy lépést. Egy filózófiai iskola Arisztotelésznek (Kr.e. 384-322) tulajdonítja az úgynevezett Egy mag elméletet, miszerint ahhoz, hogy gyermek szülessen, egyetlen férfi magra van szükség, a nő csak a megfelelő közeget biztosítja a méhében a kifejlődő magzatnak. Később Galenusz (i.sz. 129-216), aki római uralkodóknak és gladiátoroknak volt az orvosa, ezt megcáfolva megalkotta a Két mag elméletet arra a megfigyelésére alapozva, hogy a gyermek az anyai ágra (is) hasonlít.
![]() |
Arisztotelész |
Századokon keresztül az a tévhit volt elterjedve, hogy az ovuláció egyenlő a menstruációval, vagy szoros összefüggésben áll vele, ezért a legtermékenyebb időszak a ciklusban maga a vérzés, a többi nap mind terméketlen. Ebben az elméletben még a 19. század elején is hittek.
A reneszánsz időszakában megkezdődtek a nagy anatómiai felfedezések, leginkább Michelangelo, Leonardo da Vinci és Raphael emberboncolás-kísérleteinek és ezáltal élethű ábrázolásainak köszönhetően. Különösen da Vinci rajzai keltették fel az érdeklődést az emberi anatómia iránt, ami a keringés és a női szaporító szervrendszer (petevezeték: Fallopio 1561; sárgatest: Coiter 1573 és de Graaf 1672) felfedezéséhez vezetett.
![]() |
Leonardo da Vinci - Női test |
A következő nagy lépcsőfok a mikroszkóp tökéletesítése volt 1677-ben (Leuwenhoek), innentől nem volt megállás. 1765-ben jöttek rá (von Haller), hogy a sárgatest a megrepedt tüszőből alakul ki, 1843-ban írták le először (Barry) a spermiumok útját a hüvelytől a petevezetékig, 1897-ben fedezték fel (Beard) a sárgatest szerepét a várandósságnál, az emberi petesejt első részletes ismertetésére pedig 1928-ban került sor (Allen).
A 20.századról és a Termékenységtudat módszer kialakulásáról majd egy külön bejegyzésben számolok be. Ha még nem tettétek meg, akkor iratkozzatok fel az e-mail címetekkel, hogy értesítést kapjatok az új bejegyzésekről, nem fogok minden héten naponta írni, most az eleje azért ilyen sűrű, mert túl sok dolog van, amit megosztanék veletek, remélem, azért nem bánjátok nagyon! 😉
2019. március 7., csütörtök
TERMÉKENYSÉGI JELEK - A méhszáj
Bár a méhszáj helyzetének változása is a termékenységi jelek közé tartozik, ezt sokan nem figyelik, különböző okok miatt. A méhszáj a méhnyaknak a hüvely felső végébe lógó része, kinézete leginkább egy fánkra hasonlít, pici nyílással a közepén. Ezt úgy tudjuk megvizsgálni, hogy naponta nagyjából ugyanabban az időben és ugyanabban a testhelyzetben (guggolva, fekve, stb) a hüvelybe nyúlva kitapintjuk.
1962-ben Dr Edward Keefe amerikai nőgyógyász írta le először, hogy a méhszáj tulajdonságai hogyan változnak a menstruációs ciklus során, és ő volt az, aki arra biztatta a nőket, hogy minden nap tapintsák ki saját maguknak, mert így megállapíthatják, hogy mikor vannak a termékeny időszakban és mikor nem.
Az történik, ugyanis, hogy a méh a terméketlen időszakban egy fordított körtéhez hasonlít, a méhszáj mélyebben belóg a hüvelybe, könnyebb elérni, keményebb és szárazabb tapintású, a nyílás pedig zárva van. A termékeny időszakban azonban a növekvő ösztrogénszint hatására a méh formája elkezd inkább almához hasonlítani, ezáltal a méhszáj feljebb húzódik a hüvelyen belül, puhábbá és nedvesebbé válik, a nyílás pedig kitágul rajta, kiengedve a méhnyakban termelődő nyákot, és beengedve a spermiumokat a megtermékenyítéshez. Ovulációkor fekszik a legmagasabban, akkor a legpuhább és a legnyitottabb, majd a sárgatest által kibocsátott progeszteron hatására hamar bezárul, megkeményedik és visszatér az alacsonyabb pozícióba a hüvelyben, mivel a méh ismét felveszi a körte alakot. (A forma változása nincs szépen ábrázolva a képen.)
Aki olvasta az előző bejegyzést, annak biztosan feltűnt, hogy a méhszáj helyzetének változásai szoros összhangban vannak azzal, amit a méhnyaknyák megfigyelésekor tapasztalhatunk, ezért mindkettő nagyon szépen megmutatja nekünk a termékeny időszakot a ciklus során, nagyjából szinkronban reagálnak az ösztrogénre és a progeszteronra is, és ez egy naponta vezetett ciklusgörbén elég látványosan ki tud rajzolódni. Ugyanezen okból azonban, mint már a bejegyzés elején említettem, nagyon sokan ezt a jelet nem figyelik és nem vezetik, a hőgörbe és a nyák elegendő ahhoz, hogy lássuk, hogy éppen hol tartunk a ciklusunkban, a méhszáj megfigyelése gyakorlatilag csak igazolja azt, amit a nyák alapján már megállapítottunk.
Az is előfordulhat, hogy valaki meg szeretné figyelni a méhnyak változásait, de valamilyen okból kifolyólag nem éri el azt a hüvelyben, bármelyik szakaszában is jár a ciklusnak, ettől nem kell megijedni, ez teljesen normális. Ilyenkor a méhnyaknyákra kell hagyatkozni a termékeny időszak meghatározásában.
Annak tud kifejezetten hasznos lenni a méhszáj megfigyelése, aki nem biztos abban, hogy jól értelmezte a méhnyaknyákot, vagy alapból valami probléma van a nyáktermelésével, ilyen is lehetséges, ebben az esetben a nyák helyett a mészáj és a hőgörbe alapján lehet behatárolni a termékeny időszakot.
Ezzel a végére értünk a termékenységi jeleknek, van ugyan egy negyedik “jel” is még ezek mellé, de az nem megfigyelés, csak számolás és adatok összevetése, a tanfolyamon azt is részletesen ismertetem, de itt nem érdemes rá bejegyzést vesztegetni.
Remélem, ma is tanultatok valami érdekeset, de azt tudnotok kell, hogy ahhoz, hogy ciklusgörbét tudjatok vezetni és megfelelően tudjátok alkalmazni a Termékenységtudat módszert, bármi legyen is vele a célotok, ahhoz a cikkek elolvasása nem elegendő, részt kell venni egy képzett oktató által tartott tanfolyamon! Itt, a blogon csak általánossában beszélek a dolgokról, maga a módszer ennél azért jóval többről szól!
Holnapra egy könnyedebb témát tartogatok, úgy gondolom, hogy aki eddig velem volt, az már eleget tud ahhoz, hogy helyén kezelje majd az elhangzó információkat. 😉
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)