Úgy érzem, néhány dolgot még meg kell beszélnünk a peteéréssel és az ovulációval kapcsolatban.
Nagyon elterjedt az a vélekedés, hogy a petefészkekben felváltva érnek meg a tüszők, egyik hónapban bal oldalon van ovuláció, a másik hónapban jobb oldalon. Lehet, hogy sok nőnél így van, de ez nem szabályszerű. Minden hónapban mindkét petefészekben egyszerre több tüsző kezd el megérni, ezekből az egyik dominánssá válik, a többi pedig elhal és felszívódik. Természetesen a testünk nagyon jól tudja, hogy mit csinál, valószínűleg az a legoptimálisabb neki, ha a két oldal felváltva aktív, de ezt sok tényező befolyásolja, nem vehetjük készpénznek.
Van egy olyan jelenség, amit mittelschmerznek, ovulációs fájdalomnak hívunk. Ez általában ovulációkor érezhető annak a petefészeknek a környékén, amelyikből épp kilökődik az érett petesejt. Vannak azonban, akik már előtte, vagy még utána is érzik a fájdalmat néhány napig, ez egyénenként változó. Az sem általános, hogy pontosan mit érzünk ilyenkor. Hallottam beszámolókat finom szurkáló érzésről, nyilallásról, de majdhogynem görcsös fájdalomról is. Nem biztos, hogy mindig ugyanazt fogjuk érezni, sőt az sem, hogy mindig érezni fogjuk. Én a méhen kívüli műtétem után kezdtem el érezni, első alkalommal csak egy fél másodpercig tartó robbanásszerű dolog volt, aztán következő hónaptól napokig tartó tompa fájdalom, mostanában csak nyilallások.
És itt kapcsolódnék az első bekezdés témájához. Azok, akik a mittelschmerzen rendszeresen átesnek, arról számolnak be, hogy nem mindig felváltva aktívak a petefészkek, sőt legtöbbször nem. Ezt azonban előre tudni, vagy bizonyítani nyilván csak folyamatos ultrahangos megfigyeléssel lehetne. És azt, hogy mennyire csodálatosan működik a testünk számomra az is mutatja, hogy miután kivették a bal petevezetékemet, 80%-ban a jobb oldalon történik ovuláció, ha hihetünk a fájdalomnak (én mindenesetre hiszek neki), aminek következtében sokkal nagyobb az esély, hogy összejön a baba. De ezzel kapcsolatban azért beszúrnék egy megjegyzést: kutatások bizonyítják, hogy a hasüreg felé kilökődött petesejtet a másik oldali petevezeték is felveheti, tehát nem biztos, hogy megtermékenyítésre esélytelen hónap az, amikor a petevezeték nélküli oldalon van ovuláció.
Az utolsó téma mára a dupla ovuláció. Előfordul, hogy nem egy, hanem két tüsző lesz domináns (a két petefészekben 1-1). Ilyenkor a két kilökődés között maximum 24 óra eltérés lehet. A termékenységtudat módszer fogamzásgátlásra való használatakor a hőugrással bizonyított ovuláció után várni kell plusz két napot, mielőtt visszatérünk a védekezés nélküli együttléthez, pont azért, hogy egy esetleges második petesejtnek is legyen ideje elhalni a kilökődés után. Megtermékenyítés esetén előfordul, hogy csak az egyik kilökődött petesejtből lesz embrió, ilyenkor ultrahangos vizsgálat nélkül nem is fogjuk tudni, hogy dupla ovuláció volt. Ha pedig mindkét petesejt megtermékenyül, akkor beszélünk kétpetéjű ikrekről.
Remélem, ma is tanultatok valami hasznosat. Igazából ezzel a bejegyzéssel nagyjából el is fogyott a mondanivalóm, mostantól valószínűleg csak ritkán fogok írni, ha még eszembe jut valami, vagy ha találok egy érdekes cikket, amit lefordítanék nektek. Kérdéseket, kéréseket, megjegyzéseket továbbra is várok a hozzászólás részben. Tervezek egy sorozatot, amiben különböző, a termékenységre esetleg hatással lévő nőgyógyászati "problémákat", állapotokat beszélnénk meg (pl. miómák, hátrahajló méh stb), de ehhez az én tudásom kevés és még nem találtam meg a megfelelő interjúalanyt.
Ha esetleg van olyan téma, ami kimaradt, vagy csak érintőlegesen beszéltem róla és érdekel titeket, akkor jelezzétek, és továbbra is várom szeretettel az oktatásra jelentkezőket! 😉
Tény, hogy a 19. század végéig az emberiségnek nem volt égető szüksége arra, hogy szándékosan limitálja a családok méretét. Megtette ezt a rövid várható élettartam, a születés körüli elhalálozás gyakorisága és a háborúk. Az is meghatározó tényező volt, hogy a nők sokkal hosszabb ideig szoptattak, mint manapság, ezzel késleltetve a termékenységük visszatérését, növelve a terhességek között eltelt időszakokat. Ez még ma is megfigyelhető azoknál a népeknél, akik nem tartják fontosnak a születés-szabályozást.
Azonban a 19. században a nyugati társadalmakban jelentős változások kezdődtek. Az orvosi ellátás, bármennyire kiforratlan még, javított mind a gyerekek, mind a felnőttek egészségi állapotán, több ember élt hosszabb ideig. Az ipari forradalom vonzataként egyre több nő állt munkába, ezért vagy csak rövid ideig, vagy egyáltalán nem szoptatták gyermekeiket, ami a termékenység gyors visszatérésével járt. Ezek a változások okozták a túlnépesedéstől való félelem kialakulását.
A Thomas Robert Malthus (1766-1834) által 1798-ban írt Tanulmány a népesedés törvényéről nagy hatással volt Charles Darwinra (1809-1882) és másokra. Napóleon (1769-1821) sokkal büszkébb volt az 1804-ben bevezetett Code Napoléonra (Napóleon törvénykönyve), mint a 40 sikeres hadjáratára. Az új törvénnyel egyenlő örökösödési jogokat adott a szülők minden egyes gyermekének, ahelyett, hogy a legidősebb fiúé lenne az egész vagyon. Ez alapjaiban változtatta meg a családok hozzáállását az utódnemzéshez.
A következő nagy mérföldkő a családtervezés történelmében morális vagy etikai természetű volt. Addig az időig minden keresztény egyház elutasította, etikátlannak tartotta és a híveinek tiltotta a mesterséges fogamzásgátlást. Az anglikán egyház (Church of England) az 1930-as lambethi konferenciáján azonban legalizálta követői számára a különböző fogamzásgátlási technikák alkalmazását. Ezek után más európai és észak-amerikai keresztény egyházak is gyorsan követték a példát. Egyedül a római katolikus egyház ragaszkodott a hagyományos elvekhez és utasította el továbbra is a mesterséges módszereket. Ahogy ezek a megoldások egyre szélesebb körben terjedtek a protestánsok körében, a katolikus egyház megpróbált természetes alternatívát találni a fogamzásgátlásra, ám az általuk támogatott Naptár Módszer túl nagy arányban eredményezett nemkívánt terhességet. Ez vezetett komolyabb tudományos kutatások támogatásához a részükről, aminek köszönhető a biológiailag alátámasztott, sokkal hatékonyabb módszerek (Hőmérséklet Módszer, Billings Ovulációs Módszer, Szimptotermális Módszer) kialakulása és elterjedése. (Ezekről már beszéltem részletesen a történelmi bejegyzésben.)
Időközben kifejlesztették az első fogamzásgátló tablettát, ami rendkívül hatékony volt, azonban a hatalmas mennyiségű hormonnak súlyos egészségkárosító hatása volt a nőkre nézve. A hormonszint folyamatos csökkentésével ugyan jelentősen leredukálódott a halálesetek, agyvérzés, trombózis, rák kockázata, de teljesen nem szűnt meg a mai napig sem.
A 70-es évek második felében a WHO is aktivizálta magát a termékenységtudat és a természetes családtervezési módszerek terjesztésének érdekében, legelőször is hatékonysági kísérleteket végeztek. Rájöttek, hogy a mesterséges fogamzásgátlókkal ellentétben, ahol a hatékonyság a termék technikai minőségétől függ, a természetes módszereknél legnagyobb részben az oktatótól, aki tanítja. Ezért nagy hangsúlyt fektetnek a termékenységtudat oktatók képzésére, világszerte számos szervezet működik, akik ezzel foglalkoznak. Európában az angliai NFPTA volt az első, ami a WHO szerint megfelelően magas színvonalon képezte az oktatókat, ezzel kivívta az egészségszervezetek elismerését. 1980 óta számos más országnak segítenek oktató központokat és rendszereket felállítani saját mintára. (Én is náluk szereztem a képesítést.)
Elmondható tehát, hogy a természetes családtervezés bizonyos formái az idők kezdetétől jelen vannak (ezt a legelső történelmi bejegyzésben láttuk), komoly jelentőséget azonban az elmúlt néhány évszázadban kaptak, amikor a népességszám túl nagy iramban kezdett el nőni, túlnépesedéssel fenyegetve. A születés-szabályozásra vonatkozó elméleteket csak a múlt században igazolták vagy cáfolták tudományos szempontból. Köszönhetően leginkább a katolikus egyház kutatásokra adott támogatásainak, ma olyan módszerek állnak rendelkezésünkre, amelyek biológiai háttérrel és magas hatékonysági rátával rendelkeznek.
Úgy gondolom, hogy a mai világnak pont ezekre a megoldásokra van szüksége, nem kéne, hogy tovább károsítsuk az egészségünket és a környezetünket a mesterséges hormonokkal, és az egyéb eszközökkel, amikből egy használat után lassan lebomló vagy le nem bomló hulladék lesz. Nem beszélve arról, hogy mennyi pénzt költenek az emberek fogamzásgátlásra, míg a természetes módszerek ingyenesek, csak az oktatásért kell fizetni, de figyeljünk arra, hogy képzett oktatótól tanuljunk! 😉
Ebben a bejegyzésben sorra vesszük a termékenységtudat szempontjából lényeges hormonokat és szerepüket, remélem, hasznosnak találjátok majd (a tanfolyamon ez nyilván részletesebben ki van fejtve). A sorrendet az alapján állítottam fel, hogy a cikluson belül melyiknek mikor van szerepe.
1. GnRH (Gonadotropin Releasing Hormone) / gonadotropin felszabadító hormon:
A hipotalamusz termeli, feladata, hogy az agyalapi mirigyet FSH és LH hormon termelésére serkentse. A ciklus első felében van szerepe. Molekuláris szerkezetét 1977-ben határozták meg.
2. FSH (Follicle Stimulating Hormone) / follikulusz stimuláló hormon / tüszőérlelő hormon:
Az agyalapi mirigyben termelődik, a vérárammal jut el a petefészkekbe, ahol a tüszők és a bennük lévő petesejtek éréséért felelős (ciklus első fele). Férfiak esetében a herékben a spermiumtermelést irányítja (folyamatos).
3. Ösztrogén / tüszőhormon:
A legfontosabb női nemi hormon (férfiakban is jelen van, sokkal kisebb mennyiségben). A petefészekek termelik, ez a hormon felelős a másodlagos női nemi jellegek kialakulásáért és az ovuláció előtt a termékenységi jelekben megfigyelhető változásokért. Az ösztrogén emelkedő szintjének hatására kezd el termelődni a méhnyaknyák és válik egyre termékenyebbé, valamint ennek köszönhető az is, hogy a méhszáj felemelkedik és kinyílik. A ciklus első felének domináns hormonja.
4. LH (Luteinizing Hormone) / luteinizáló hormon / tüszőrepesztő hormon:
Az agyalapi mirigy termeli a GnRH hatására. Amikor az ösztrogénszint elér egy bizonyos határt, jelezve, hogy a petesejt a domináns tüszőben megérett és készen áll a kilökődésre, az LH hormon megrepeszti a tüszőt, megtörténik az ovuláció. Ezt a hormont mutatják ki a vizeletből elvégezhető ovulációs tesztek, a pozitív eredményt követő 12-24 órán belül indul útjára a petefészekből az érett petesejt.
Férfiaknál ez a hormon felelős a herékben a tesztoszteron termeléséért (folyamatos).
5. Progeszteron / sárgatesthormon:
Az ovuláció után a petefészekben visszamaradt tüsző átalakul sárgatestté, ez termeli a progeszteront. A sárgatesthormon blokkolja a hipotalamuszban a GnRH termelést, ezáltal az agyalapi mirigy sem produkál FSH-t (se LH-t), nem érik újabb tüsző és petesejt, az ösztrogénszint lecsökken, nem termelődik méhnyaknyák, a méhszáj bezáródik, tehát amíg progeszteron van jelen a szervezetben, addig terméketlenek vagyunk. A sárgatest élettartama 10-16 nap (egyénileg fix), eleinte még vastagítja a méhnyálkahártyát, előkészíti az esetleges beágyazódásra, de ha ez nem történik meg, akkor a ciklus végi elhalása, és ezáltal a hormonszint leesése menstruációs vérzést okoz.
Ha megtörtént a megtermékenyítés, a beágyazódás után a termelődő hCG hormon hatására a sárgatest nem hal el, addig termeli a progeszteront, amíg a kialakuló méhlepény át nem veszi tőle ezt a szerepet, a sárgatesthormonnak ugyanis hatalmas szerepe van a várandósság fenntartásában és az embrió fejlődésének elősegítésében.
6. hCG (human Chorionic Gonadotropin):
A hCG hormont a megtermékenyülés és beágyazódás után a kialakuló placenta kezdi el termelni, hogy életben tartsa a sárgatestet és ne szűnjön meg a progeszteron-ellátás. Az első trimeszterben fokozatosan nő a hCG-szint, amikor azonban a méhlepény átveszi a sárgatesthormon termelését, a hCG-re már nincs szükség, szintje csökkenni kezd, a várandósság végére teljesen kiürül a szervezetből.
Jelenléte vizeletből is kimutatható, ezen alapulnak az otthon elvégezhető terhességi tesztek.
7. Prolaktin:
A prolaktin az agyalapi mirigyben termelődik kis mennyiségben evés, szex, ösztrogén-kezelés és ovuláció hatására, szerepe van az immunrendszer- , az anyagcsere- és a hasnyálmirigy megfelelő működésében.
Nagy mennyiségű keletkezését a szoptatás váltja ki, ez elősegíti az emlőkben a tejtermelést, közben pedig blokkolja a hipotalamuszban a GnRH előállítását, így a szülés után az intenzív szoptatás (más feltételek teljesülése mellett) késleltetheti a termékenység visszatérését, lecsökkentheti az újbóli teherbe esés esélyét. Sok népcsoport előszeretettel alkalmazza ezt a módszert a két szülés közötti időszak meghosszabítására.
Természetesen más hormonok is részt vesznek a folyamatokban, de termékenységtudat szempontból ezek azok, amiket feltétlenül ismerni kell. 😉
